Franko, Ivan: Az elrabolt boldogság; Fordította: Benedek Árpád; Q 274

- 25 /Mikola/: Csendőr: Mikola: Dsendőr: Mikola: Anna: Mikola: Anna: Mikola: rakásra. Még szerencse, hogy a szemem nem szarták ki a gallyak. /Mikola szemébe néz/ Nini, de hiszen a homlokodon is seb van, mintha valaki odasózott volna. A szemed körül meg kék foltok. Valld be Mikola, hogy nem a fától van! /még nagyobb zavarban/ Mit valljak be? Istenemre mondom, nem verekedtem senkivel! Különben is, mért hazudnék neked? /nevet, vállon veri Mikolát/ Jól van Mikola, jól van, ne félj! Ma a vendéged vagyok,semmit sem kell bevallanom. De azért mondok neked valamit barátom: te nem születtél csirkefogónak, Rögtön látszik, hogy hazudni akarsz, de sehogy sem tudsz, /ijedten/ Verjen meg az isten, ha... Mikola, ne átkozódj. Inkább azon törd a fejed, hogy hol vetünk ágyat a csendér-urnák. Késő van, mindnyájan fáradtak vagyunk! Ideje, hogy lefeküdjünk. Ez bizony igaz, galambocskam! Én meg bolondfejjel üsszefecsegek itt mindenfélét, s erről megfeledkeztem! Mindjárt, máris csinálom, /zavartan sürögforog jobbra-balra a házban, kucsmát vesz fel és magára veszi bekecsét/ Hova mégy? Behozok egy nyaláb szalmát s ide ágyazunk Mihájlónak a földre. Te csak terits alá valamilyen