Franko, Ivan: Az elrabolt boldogság; Fordította: Benedek Árpád; Q 274

21 /Csendőr/s Mikola: Csendőr: Mikola: Csendőr: Mikola: Csendőr: Mikola: Csendőr: a farkasok üvöltése, gondoltam, itt a vég! Mi tagadás, remegni kezdett a térdem. S akkor megláttam egy kis fényt, - először azt hittem, hogy farkas szeme villog, aztán láttam, hogy a fény nem mozdul... erre aztán rohanni kezdtem a feény felé, - árokba zuhantam, keritésen átestem, buckákon buktam... A jé isten tudja, honnan volt még erőm. Igaz elestem vagy tizszer, de egy darabban maradtam! Hát igen! De mondjad már, mi történt veled? Honnan kerültél elő? Hiszen azt mondták, hogy... /nevet/ Ha-ha-ha! Hogy én? Igen, igen, hogy elpusztultál, meghaltál... /még hangosabban hahotázik ás egészen közel megy Mikolához. Mikola hátrahőköl./ Haha, ez igyis van! Én halott vagyok! Nem hiszed Mikola? Halott vagyok! A sirból keltem fel! /rémülten keresztet vet/ Jézus segits! /kényszeredetten mosolyog/ Ne beszélj már ilyen ostobaságokat, Mihajlo! Ne féréfálj az ilyesmivel, /fenyegetően/ Azt hiszed tréfálok? Na, nyujlj hozzám! /nyújtja felé a kezét/ /Mikola hátraugrik/ Na, elég a játékból! Tudod-e Mikola miért jöttem? Te? Hozzám? Igen! A lelkedért, /nevet/ Hahahaha! Jól rád-