Franko, Ivan: Az elrabolt boldogság; Fordította: Benedek Árpád; Q 274

- XJ — /Mikola/: Hang: Anna: Mikola: Anna: szerencsétlenség történt. /az ablak mögül/: Hé, jóemberek, nyissanak ajtót, ne hagyjanak elevenen elpusztulni! /alaki eltévedt. Megyek, kinyitom. Várj Anna. Hátha valami rabló? Hagyjuk, hogy egy ember megfagyjon a küszöbünk előtt? Na és mit árthat nekünk, ha rabló is? Tőlünk nem sokat vihet el. /kimegy, a kopogás megismétlődik/ 6. jelenet /Mikola, majd bejön agy csendőr, karabély a kezében, teljesen beboritotta a hó, mögöttfe Anna./ Csendőr: Jó estét! Mikola: Jó estét. Csendőr: Engedelmet, hogy ilyen későn zörgettem be. Tudom, hivatlan vendég...de kint kegyetlen a hófúvás, az isten őrizzen meg tőle minden teremtett lelket. Nem találtam az utat, már azt hittem, hogy megfagyok, vagy a farkasok tépnek szét. Anna: /keresztet vet/ Jézusom! Csendőr: /Anna felé fordul, szinte rátapad a tekintetével, de tartja magát/ Igen, igen közel voltam a halál hoz. Itt a faluvégen már hallani lehetett az üvöl tésüket. Rámrohanhattak volna ezek a toportyánférgek.