Franko, Ivan: Az elrabolt boldogság; Fordította: Benedek Árpád; Q 274

Anna: Mikola: Anna: Mikola: AnnaS Mikola: Anna: Mikola: Anna: Anna: Mikola: - 18 /ingatja a fejet/ Tudtam, hogy valami "okosat" mondhattál neki... Nem olyan a biró, hogy ok nélkül verekedjen. /keserűen/ Persze, neked mindenki jobb, okosabb, becsületesebb az uradnál. Azt nem mondtam, hogy becstelen vagy, de nem kellett volna fát eladnod. De fázni, meg éhezni - kellett? Vittél volna magaddal néhány krajcárt pálinkára, ha már nem tudsz meglenni nélküle. Koldusok azért ném vagyunk! Még mit nem! Munkába megyek, pénzt keresni, aztán még itthonról vigyek pénzt! Akkor meg ne panaszkodj, megkaptad, amit keresték. /megteriti az asztalt, vacsorát tálal/ És hol maradtál ilyen sokáig? /dühösen/ Mit törődsz vele? Ha annyira ellenem vagy, ne is kérdezz semmit. /tányért tesz az asztalra/ Hát az ilyaa válaszóktól aztán kedvesebb tényleg nem leszek. /Szünet. Mikola az ablaküvegen dobol ujjaival. Anna folytatja a teritést. Mikola asztalhoz ül és hallgatagon eszik. Ekkor kopogás hallatszik az ablakon. Anna megremeg. Mikola kiejti a kanalat a kezéből./ Jézus segits! - mi volt az? Valaki kopogott az ablakon! Ilyen későn, ilyen szörnyű időben! - Lehet, hogy valakivel valami