Franko, Ivan: Az elrabolt boldogság; Fordította: Benedek Árpád; Q 274

/Anna/s Mikola: Anna: Mikola: Anna: Mikola: Anna: Mikola: - 16 . hogy isten megharagudjon rád! Uramjézus, te sok vért vészitettél. Jaj, még ez is! Na mindjárt lemosom, van ott még egy kis meleg viz. /megy a kemencéhez/ /kiabál/ Ne! Nem kell! Majd a törvény igazságot tesz! Holnap, igy ahogy vagyok, a törvény elé megyek! Hadd nézzék meg az urak! Ne mosd le! /vizet önt a tálba és Mikolához megy/ Na gyerünk, gyerünk, te szegény fejed! Ne nevettesd ki a magad! A bÍrónak semmi baja nem lesz, de te megütheted a bokádat. Hogy hogy semmi baja nem lesz?! A törvény tán megengedi, hogy ilyen csúfot űzzön az egyik ember a másikból? Azért mert ő a falubiró és mert fát szállit a bányának, - azt hiszi agyonverheti az embereket? Biztosan, megint fát adtál el. Persze, hogy adtam! Kellett! Agyongyötörtem magam az erdőben, átfagytam, mint a kutya, ott álltam egy vas nélkül - valamivel csak lelket kellett öntenem magamba. Jaj, Mikola, Mikola! Hányszor mondtam már, hogy inkább várd ki, amig hazaérsz, de ezt ne csináld. És még te akarsz a törvény elé menni! Hiszen ezért előbb csukat le a biró téged, mint te őt! /ijedten ránéz/ Ebben igazad van! Ez eszembe se jutott. Na, akkor mosd le.