Franko, Ivan: Az elrabolt boldogság; Fordította: Benedek Árpád; Q 274

/Anna/: Mikola: Anna: Mikola: Anna: Mikola: Anna: Mikola: Anna: Mikola: Anna: Mikola: Anna: Mikola: Anna: - 15 kis sót is tettem a vizükbe. Két vödörrel ivott meg mindegyik. Esznek? Esznek, esznek. Mért maradtál el ilyen sokáig? Jobb, ha nem kérdezed. Gyere, segitsd lehúzni a a csizmámat. A lábamat nem tudom mozgatni. Félek, hogy elfagyott. Micsoda? Isten őrizz! Még csak ez hiányozna! /fogja a csizmát és huzza. Mikola arcába néz, elereszti a csizmát, hátrahőköl, keresztet vet/ Jézus segits! Mikola! Mi van veled? Csupa vér vagy! Én? Istenem! Mi történt veled? Talán verekedtél? Vagy valami szerencsétlenség ért? Nem, nem, ne félj. /hozzárohan, kigombolja a mellényét/ Mutasd! Uramisten az inged is véres! Mi történt, Mikola, beszélj már! A tekintetes, a nagyságos biró urunk keze nyoma. Megvert? Hát nem simogatott, /rácsap az asztalra öklével/ De ezt nem viszi el szárazon! Ezért felelni fog! Mi történt köztetek? Miért vert meg? Kérdezd meg tőle. Semmiért! Minden ok nélkül belémkötött, hogy a nehézség essen a nyomorultjába, /tovább nézi/ Ne káromkodj Mikola, ne akard,