Szalinszkij, Afanaszij: Kenyér és rózsa; Fordította: Sivó Mária; Q 272

-72Ajaba elveszi, aegöloli Szaaajlot is elaegy. Szaaejle leveszi a sapkáját is elgeaeUlkezva integet vele ataaa./ F ü i g 8 a y . 11.kép. /Tavaszi napfénybe* fürdő, vígeláthatatlm sztyeppe. A lítmuia mezei szállása. Ugyanaz a kunyhó miit az 5.képben, tetején vöröa zászló. És Agafja agyanagy sürgölődik a bejrács körül. Anyatka jön, Obapkia kislánya./ r Aayutkat Agafjai Aayutkat Agai

ja« Anyatkat Agafjat Aryutkat Agaf jaj *Ivaskia t Kekoriai Ivaskiat Aayutkat Agafjat Agafja aéai ! Jönnek aar a atga eaberei...Elvetettek «indent! És a tieid ? Apád hel vai? Vatykával Ferapeathaz készülődnek. A vetőgépét akarják «egve^ni. AeUnéz a bagrácaba/ Mit főz? Scsit. Megmlzhete», hejyan esznek ? fiát cirkusz ez, te? Marfa aayq azt meséli, hagy «agak alkar ősznek • \ «index kanál előtt háramszer azt kiáltják : harr

ál Ne, «aradi csak itt, bailgasu aeg. Ivaskia, Aojbtmek J.Gelcev, Kekerin és Szaaejl*./ De ««at »ár «i ia takar

itjak be, he? Csáki*. A*y*tka! Szervusz kislányén. Acjen isten, elvtársak... /Megtöriti az asztalt/ Minden alyaa, aiat aalker