Szalinszkij, Afanaszij: Kenyér és rózsa; Fordította: Sivó Mária; Q 272

Ezaaejle: Ljuba: Szanejle; Ljaba: Szaaejle: Ljaba; Szanejle: Ljuba: ' \ Szumajle: -71Te aag szépen félrtaenferuáltál? Lehetett is !F;««reb*n egy vasviliss öreg

;t Üsd a törököt i - kiabálja. Kirsate« a szablyádat ih ás... Megölted?! ííe« vitt ra a lelkem. Leejts» a kara», éllek ett, én szerencsétlen török, reategek, & konty elönti az arcaa. Az öreg is aegáll, leereszti a villát. Felnézek, hát látea, hegy az édes nagyapán, aayáarúl, bztyepán nagyapó... Cifra világ ! Ljubka te vagy az, kia unTeká* ? - kérdi. Szeretett zagyén aiker kicsi valta«, aináig átszöktem hezzá, -pedig apán tiltatta. Tudni se akart anyán véreiről - nind kóais ! - aenuta.Egész éjjel nagyapó kunyhójában iilte»..«beszélgettünk. Ke, azóta sekat gen csíkoztan...Heva vezetik a népet a bolsevikek és heve az elyanek «int az apán...Aztán »ég valami történt*..a házunkban a kezekekkai... Tudom, ball

ettan felőle. Hullattál? Add a puskád, Szamajle Petrevici... Anyán ealékére sszküszSa, add! A te kezedből akar oh. Becsületes kézből, nem agy ai.at a szablyádat. •. /•daauja Ljabának a puskát/ Vedd hst, Ljubev Ferapeatevaa, vedd!