Szalinszkij, Afanaszij: Kenyér és rózsa; Fordította: Sivó Mária; Q 272

é -70Szaaejles Ljuba: Szasejle: Ljaba: 3za«ejle: Ljuba: Szaaojle: Ljuba: Szasajla: Ljaba: Szaaejle: Ljuba: Szawejle: Ljuba: Él •eg visszajöttem...

.eajadlta« a pikókat... Feltüzelík. Le akar*« veuui a hegyüket...Még ta^ik&J ULOSOO^víl.. • Elijesztettea Jegerevet. Ha egyszer ijedős. He« először jöttél a segítségemre Szaaejle Petres vies..

.Salikszel ? A uyirfásba*... A barátomat védtem, Gavrilét. Merre lehet «est ? Találkoztál vele? Ige*, a szoloaovi csatába*. /gyorsa»/ Begyógyult a sebe? Mér rá so hodorit* A kabátja panyókára vetve... Maueatevval együtt a vagdalkozó* közepébe ugratott. Él... éli /Forró*/ Szaaejle Petrovic*, add aekou a puskádat l /Ljuba szeuébe *ét/ Megtetszett a japéikéu? Buta jószág a puska, arra lő, akiro foruitjék... Neu hiszel »eke«? Hegy hinnék? Mit «üveltek Fetykáék hiobovoba*...•• akkor tc is velük voltál. Volük volta® l És ott értette* aeg a legfeatesabbal Szaaejle, hallgass aog o*goa. Űdaértüak a.faluba mindenkit kikergettünk a templomtérre.Bitangok, hét a vörösöket segítitek?! Részeg veit az egéez csapat, Pstykéval az élé*...Üsd, vágd! - érditja És elkezdődött...