Szalinszkij, Afanaszij: Kenyér és rózsa; Fordította: Sivó Mária; Q 272

-68Ljabat Lizát Ljaba: Lizát ~ Ljaba: Liza: Ljaba: Aljtska: Ljubs: Favlnaka: Ohapkia: Veaziliezk atya: Ljaba: Vaaziliszk atya: Ljaba: Vazziliszk atya: Hta kérdezlek^ paramcaaltat Akker inkább Öld »«g rßgtön, de aa kinézd, ő az én vőlegéay««. Köp rád l Hálálta ellensége vagy I Hallgaset Lelőhetsz, akker se hallgatok. Ne» félek tőled. Még Pityert« aegszektaa a lőpar szagát. A bolsevik Ivazkiv, aeha *»« lesz a tied*. 3aha? Ma, «tat, ebbe« a pillanatba»...

AI jeotkal fiel az a pap, akit a fiakkal elkaptatek? Kiat a szekerektél. Hoz vi ide I /«agva Ohapkiaaek/ He, ha egyszer a papárt küld, i«édkezhaij»k az utolsót. Várj. /ALjeska becipoU a papát, Vaszlliszk atyát. A pap alcaaaa aörzsöli a • zesseit.Ceedálkezva aéz • \ - / i Ljabára./ Ljnbev Forapentevna?Drága láayaa, egyházközség«« hűséges tagja, keresztény lélek».. Ha tudta« veina, hegy a te e«ber#íct harcoltak «1,1 /élesen/ Vaszilizzk atya, Őrülök, hegy találkoztunk. Maga karesztelt és «tat «aga feg megesketni \ > isketait /űsedáikezva néz körül/ Kivel lányt« ? ízzel. /Ivnakiara antat»/ /szsaü&yre veszi Ivaakiat/ De hiszem ez»..ez ez a belnevik. Elkárhozott lélek I