Krapiva, Konrat: Aki utoljára nevet; Fordította: Achin András; Q 265

TULJÁGA CSSHftUoZ TULJÁGA C3KKNU3Z TULJÁGA VERA TUUÁGA VkFA TUUÁGA CSfiRHÜBZ TUUÁGA CLEHNUdZ TUUÁGA mik TUUÁGA VERA TULJÁGA V h;A TULJÁGA YLi'A, TULJÁGA UM TUUÁGA VSRA TULJÁGA VáRA TULJÁGA r V .HA TULJÁGA /visszafordul, "szintén/ Üi.-yjyék el... Jobb legtne, ha meghalnék arra z iuőre, amikor megtartja az előadásét. Különös kívánságai vannak, Tuljá ,a! Kissen hozzá kell majd szólnaa. £3 ez számomr: rosszaob less a halálnál! Hát akkor ne szóljon hozzá! Senki ntm kén szeriti rá. Ha nem szólok oozzá, azt soha nem bocsátja meg nekem, /gúnyosan/ A helyzete vaióoau kilátástalan. Leu marad más liátra, mint ho,0 szépen kileheli a lelkét a hirdetőtábla alatt, volna még egy kiut. £s pedig? Ehhez az kellene, hogy merészebb legyek, de nincs ozzá kurázsin. itg a már előzetesen szenved, kodves Tuljága. Hátha ,z előadása olyan lesz, ho y örömmel foguiiK hozzászólni? Akármilyen lesz is az az -eladás, nekem nem sok örömei lesz benne, ii ringatta magát ilyen komor hangulatba? yomós okom van rá, Alekszandr Petrovics... higgyen nekem! Adok önnek egy komoly tanácsot, Tuljága elvtárs. Mit tud nekem tanácsolni? ^ Le reszkessen, mint a nyárfalevél, hanem álljon a talpára! Fütyüljön a félelmeire! Azt mondja: fütyüljek rá? Fütyüljön! Mondja: szolgált-e maga valaha a fehér gárdistáknál ezredesi rangban? I'len, még nem volt szerencsém. Na Htja... /..lLíOfCv/ /utánaszól/ Tuljága elvtárs! k /megáll, nem néz vissza/ Tessék! Értse meg: én nem hiszem, iogy ön bezárkózott Zinocskával. /gyorsan sarkonfordul/ Hogyhogy sem hiszi? hisz mindenei szemeláttára történt. Ks mégsem hiszem. Nem hihetem el. /nozzálépv Ne is higgye, Vera Uihajlovna! Minőig tudtam, iiogy gyengéden érző lélek, /meghatottan megszorítja V.FMA kezét/ Köszönöm önnek! /csodálkozva/ Mit köszön? Hogy v in valaki, aki ilyen becsületesen, tisztán gondolkozik. /. égegy szer Kez ötszörit és cyoraan olmogy/