Feldmann, Miroszlav: A hátországban; Fordította: Áchim András; Q 264
-45\ Kami 11ö: Vera: Kamilló: vera: Kamilló: óoha nem fogom elfelejteni azt az utolsó véletlen taé lálkozást Ottóval.Mintha a sors akarta volna, hogy mégegyszer lássuk egymást.Ottó sokkal, de sokital öregenDnek tünt nekem.hz máf nem a mi régi Ottónk volt, egészen más ember lett,ereztem, hogy ót is meglepte az én nagy változásom. ,.Két órán át beszélgettünk.Mintha érezte volna, hogy soha többé nem jön haza."Mindenki, akinek sikerül visszatérni ebből a pokolból - mondotta - foggal körömmel ragaszkodjék a békéért, ha kell, harcoljon érte. mindenütt, és mindenkor.Harcolni Kell ez ellen az átok ellen - a-háború ellen! neszelni,irhi kell! „ki elvesztette a lábát, az emoertől-emberig csússzon és beszéljen! Aki elvesztette félkezét, az amputálva is rázza megmaradt Öklét az ég felé! aki pedig egészségesen tér yissza, soha ne felejtsen el minket, halott bajtársaikat és ökrökké harcoljon azért, hogy soha többé ne legyen háboruPütudta, hogy nem fog visszatérni! "Ha nem térek" vissza - mondotta - mond meg anyának, ne szomorkodjék. Nekem talán mindazok után, amin keresztülmentem, az élet nehezebb lenne a halálnál..."Látod, ez az ő utolsó üzenete hozzád,.. / vera ül és Kamilló áll mellette./ Megértettem az üzenetet,fiam,Nagyon nehéz, hogy ó nincs tööbé.../könnyeit törli/he még borzalmasabb, hogy az én" fiaimnak ilyen fiatalon kellett ismerni «z élet és a halál minden nehézségét, /letérdel, anyja ölébe hajtja a fejét és felzokog/ anyám! Attól a naptól kezdve, amióta ti ketten elmentetek a harctérre, mindenllépésteken kisértelek benneteket,... lplekben mindig veletek volta».Irtatok nekem... a sorok közül azt is kiolvastam, ami nem volt beleirva. nreztem kétségbeesésteket, magány оtokát,sikoltástokát, hogy valahonnan segitséget kapjatok. Le mit tehet egy- anya? ügyanya a mindenható hatalom ellen, az őrület ellen, a mészárlás ellen! Az anya cèak a szivével harcol...6 csak szeretetet tud adni... /összetörten/ Anyám, mi lesz most velem!?
