Feldmann, Miroszlav: A hátországban; Fordította: Áchim András; Q 264

X/» Orvos: Klárát Ve ra: Orvos: Vera: Orvos: Vera: Orvos: Vera: Orvos: Vera: Két köbcentinként...-ötször egymásután..• / balról be Klára a késimunkával./ Parancsoljon, nagyságos asszony / átadja Verának a kézimunkát és gyorsan balra el / /mechanikusan köt/ S aztán reggelig virrasztottunk. Kami11ő láza leesett és aztán végre elaludt. Az ember soha ne veszitse el a reményét, /újból eszébe jut/ Talán soha többé nem fogom őt se látni? Kaptam lapot Kamillától. Nekem naponta ir: n Édesanyám, egészséges vagyok, kitűnően érzem magam. Remélem, hogy rövidesen szabadságra jöhetek... Tábori posta 360..." /feláll/ Rövidesen mindannyian hazajönnek. Nem mindannyian,doktor ur. Az én Ottóm a trientói temetőben fekszik.•.legalább megegyszer láthattam ^olna, csak egyetlenegyszer! Hármino órát utaztam Trientóig. Az olaszok mintha szándékosan késtek volna. El tudja képzelni, milyen volt ez az én utazásom? állandó aggodalom szorongatott, hogy nem találom életben, majd felcsillant bennem a remény, hogy idén mégis láthatom... Ugy tünt, hogy ennek, az utazásnak soha nem lesz vége. Doktor ur, maga a barátom, az egyetlen barátom, ugye kiönthetem a szivemet... /széket vesz és-közelebb ül Vezrához / Igen, beszéljen. Azon a reggelen, araikor a táviratot megkaptuk, én összevesztem a férjemmel. Ideges voltam.állandó félelem 'lappangott bennem, hogy valami történik. Rossz előérzet gyötört. Tudja, amikor Jozohoz férjhezmentem, .tulajdonképen még gyermek voltara. Akkoriban érettségiztem,árvalány voltam.Szüleim már nem éltek és távoli rokonaimnál laktam. Ugy tünt, hogy a Jozoval való házasságom megfelelő megoldás. Eleinte zavartalan volt minden...Megszülettek a gyerekek...Jozonak megindult az irodája.Elmerült a munkájában, a hiúságát legyező társadalmi kötelezettségeiben...És nekem napról-napra azt kellett tapasztalnom, hogy felfogásunk egyre jobban különbözik,lassan-lassan elhidegülünk. Hallgattam a