Feldmann, Miroszlav: A hátországban; Fordította: Áchim András; Q 264

u ő raa gyné 3 Goranin! Őrnagyné: Orvos: őrnagyné: Vera! Ornagyné: Orvos: Ornagyné: Vera? Ornagyné: / szemrehányóan / De cloktor ur,• Eugénia! És a levél végén az őrnagy külön üdvözöltet téged Jozo és téged Vera. És eéérról-szőra ezt üzeni nektek: * Ottótok snejűig gyerek", felterjesztem hadnagyi előléptetésre. Na, mit szóltok mindehhez?. Megtiszteltetés, valóban nagy megtiszteltetés..» drága 'elitté.! / extázisban / Drága jó istenem, hogy' mindez milyen szép és csodálatos? Mintha az ember varázslatos álmot látna.«» 3zőról

rssóra igy igaz! Est már ennél szebben nem ic tudta volna elmondani®»» Milyen elenyésző a mi munkánk a kórházi bizottságban, a biztonságos hát országunkban, ahhoz képest, hogy szilárd frontunk, bős férjeink,- fiatal tetterős tisztjeink, mit leisztólnak. Képzeld Vera, annak a kis leányarou Chren hadnagynak, annak a snejdig fiúnak ellőtték a jobb lábát. Hát nem kár egy ilyen jó táncosért? Nem emlékszem rá. Nem emlékszel rá? Az lehetetlen! Közvetlenül a háború kitörése előtt vonult be önként a mi zászlóaljunkhoz. Ez az, aki annak idején azt mondotta nökeraí"őrnagyné nagyságos asszony, ha nem tudnám, hogy ön Eugénia kisasszony édesanyja, szentül meg lennék győződve, hogy a nővére!" Snejdig fiu. Mondhatom nagyon tőrekvő fiu, doktor uh. És most ellőtték a lábát. Milyen is az élet./ térnát vált / Képzeld Vera, mit talált ki Pepio patikus felesége: városszerte azt híreszteli, hogy ml márminthogy én és ő fgjri CÍ v sok vagyunk • Én is ugy tudora, hogy együtt jártatok iskolába. Az lehetséges, de ő mégis őt évvel idősebb nálam. Ezzel a nővel képtelenség együtt dolgozni® Nem való Ő a mi kórházi bizottságunkba® Egyébként Is tulsokan vegyink abba: a bizottságban.Mi a véleményed erről.