Fajko, Alekszej: Ne csinálj magadnak faragott képet; Fordította: Hunyady József – Horváth László; Q 263
-13Lina : Kincs ezen semmi nevetni való. Ha megengedi, magam teszem a osokrot ebbe a vázába. Hol van viz? Marfa Petrovna : Erre, kisasszony, a konyhában. /Lina hevesen kiszalad, Márfa Petrovna utána megy/ Diák » Skafira Leontyevna, szerettük volna megkérni... Glafira t Miről van szó, barátaim? /végigsimít a szemén, háthatóan fáradt/ De üljenek le.... Egyenek valamit. Diáklány t Nem, nem, azonnal el íb tününk. Csak szerettük volna.. /Lina visszajön, hozza vázában a csokrot, helyet keres, hol mutatna a leghatásosabban. Csengetés az előszobában/ glafirat /kissé ing rül ten/ Ki ez már megint? Diáklány t Látjátok, rosszkor Jöttünk. /Az előszobában Ziraárjóva harsogó hangja: "Itthon van?" És aztán a szobába bejön Zlmárjova, már nem fiatal, de kemény, testes és emellett szerfölött mozgékony hölgy/ Zlmárjova : Szörnyű! Kora reggel óta vizitelek... De hozzád osak ötletszerűen ugrottam fel, Glásenyka; megmondom őszintén, nem szeretem a hazugságot. Erre jártunk autóval, egyszercsak látom Kuvaldisev jön, lassan, nehézkesen, semmit se lát maga előtt, mint a medve, amikor kibúvik a barlangjából a téli álom után. Gondoltom, biztosan magától jön, és valami különös asszociáció folytán eszembe jutott a születésnapja io. Egy pillanat alatt el- . határoztam, hogy benézek. Ezért is nem hoztam ajándékot! De küldő )S kiabál/ Márfa Petrovna, hallod, holnap elküldöm az ajándékot! /meglátja Lénát/'Hát magát mi szél hozta? Lina t Az egyetemről jöttem, Antónyina Mihajlovna, ezt a csokrot hoztam. Zlmarj ova: /gondterhelten/ Hogy van az édesapja? Lina : -Alig látom. Ziaárjova : Gyakori jelenség mostanában ez a családokban. A gyere! nera látják az apjukat, az anyák a gyerekeiket. Nekem nincs egy se, hála isten. Megkóstolom ezt a pirogot, /kiabál/ Márfa Petrovna, hallod, megeszem a pirogodat. /Jó étvággyal eszi, fintorít/ ?Tem elég édes. ' Glafir at /a fiatalokhoz/ Mit akarnak kérdezni tőlem? Diák : Azt beszélik, elhagyja az intéz ttLuket. Igaz ez? Glafira t Még semmit se lehet tudni. > Diák : De miért éppen a miénket? Ha már arról van szó... Diáklány : Várj, Viktor... Minden esetre, a mi fakultásunk hallga"! It ' . - .
