Sejnyin, Lev: A követ fia; Fordította: Illés Szvetlana; Q 250
67. PEREZ: DAHA: vesz a táskájából egy kis bársony imakönyvet, megesókolja és átadja Dása néninek./ Oh, Jézus Mária le Dieux sur le slel. DÁSA: /eltassjfit ja Klara kezét/ Dem vagyok hivő. KLAhAi /könnyezik/ Ó, Dása néni, moi je suis encore une mere. Piere done ma eher. A-egosókolja Dasa nénit/ D-Í3A: A kedves s egedet és könnyeidet nem felejtem el. Az anya mindenhol anya, szivem. /Felnyög./ Ivanuska, Xvanuska. /o dar.egy orvossággal és egy pohár vizzel./ Tessék, Eása néni • Ezek a esöppek majd segítenek. Dem hiszek sem az istenben, sem a esSppekber. /Összeszorított fogakkal kiabál a diákoknak/ Gyerekek vége a szünetnek! Dolgozni kell! Vége a szünetnek. /A diákok egybegyűlnek, Dása néni megfogja a fürészt./ /kedvesen félretolja Tátát, leveszia a zakóját, megfogja a fürész másik végét és füreszelnek Dósával. Dása néni összeszorított fogakkal, félig belruryt szemekkel dolgozik. Teljes esend van, csak Donna Klara halk sírását ' állani. Renk jelenik meg a leieájávai. Lem veszik észre, de ő megl'tja a dolgozó követet és fényképez. Még egy felvételt készít, majd odamegy a követhez./ RSDK» Jóuapot, Követ Ur! PEREZ: /ezárason/ Jónnpot. /Ebben a pillanatban Bása néni hangos nyögéssel elesik. Elveszti az eszméletét./ EIIRIKOt /elsőnek veszi észre/ Gyerekek, a néni roszazul van. /ugrik egyet, de elbotlik és ráesik az elfűrészelt fatönkre./ TÁEXAs PEREZ:
