Sejnyin, Lev: A követ fia; Fordította: Illés Szvetlana; Q 250

65. PEUTZ: /föláll/ Köszönöm szépen. KLARA: /szintén föláll/ Herei. /Balrél postás jön, átad egy levelet Gzerebr jakovnak. Szerebr jakov megnézi és átadja Alexejnek./ PEUTZ: /Klárához/ Ilost örül, hogy Igaza volt? KLARA: /könnyes szemmel/ Nem kell annyirp elkeseredni, Romon. Higyje el az egész nem is olyan szörnytl. Nem kell Így Izgatnia magát. PEREZ: /meghatva/' Kislányom. Sokkal komolyabb dolog ez, mint gondolod, sokkal komolyabb. KLARA: nit akar ezzel mondani, Ramon? PEREZ: Azt, hogy Igen nehezen tudtam vele vitatkozni. KLARA: IIa nem tudott vitatkozni, majd holnap tud. PERES: üolnap még nehezebb lesz, mint ma. Az idő nekik dolgozik. Csak bolondok és műveletlenek és álszentek nem akarják megérteni. Csak a vakok nem látják ezt. /Rirtelen mosolyogva/ Be az én Enrikom nem vak. Be nem is buta, Klara és #ppen ezért az egész sokkal komolyabb, mint gondolod. KLARA: Tudja miért szeretem én magát, Ramon? PEREZ: Iliért? KLARA: Mert sohasem tudom, hogy mit fog mondani, vagy tenni öt pere múlva. Magával nem lehet urtakozni drágám. PE. J3Z: Isten látja, hogy nem est akartam. De ha már igy esett, ürülök kislányom. /Szerebrjakov jön hozzájuk/ 3ZSREBRJAK0V: Bocsánat követ ur, de egy szörnyű hirt kaptunk. PEREZ: Ili történt, Dék'n Cr? SZEREBR.: Bar ja Maxlmovna Zujevának elesett a fia a Reichstag bevételénél.