Lovinescu, Horia: Országúti fogadó; Fordította: Szabó Lajos; Q 248

Ember nem "bimm tovább. Nen tudok tovább élni! És öt miért hagyjátok me g 33 ab aduin i? Mondd mg! Miért hallgatsz? Ha annyi szerencsétlenségnek az okozója, nii4 ért engedik szabadon, miért nem fizet? Ti mondtátok, hegy nem átok! Hogy megvan a bűnös. Ti is hazudtatok nekem? Miért nem felelsz? Féltek töle? Hallgatóz? Igen! Én nem félek. Tudod .it csinálok? /Sug valamit a szerzetes fülébe/ Hallgatsz? Nem mersz felelni? D bele e yezel. Értem. Lehet, hogy ezért kellett élnem mo tanáig. De el ne mondd senkinek, hogy mit sugtaza. Maradjon kettőnk közt. Hallod? Senkinek ! /Kimegy. A kővetkező jelenőtet állandóan megzavarja egyik vagy mások gyórs raozgólodása. Az emberek elfoglaltak: lepedőket, csomagokat, stb. hordoznak./ Munkás: /a Menyasszonnyal jön be/ Nem emlékszem, hogy hova tettem /Ott keresi a revolvert, ahova letetne, mikor lefegyverezte az ügynököt/ Meg mertem volna esküdni, hogy idehajitottam. Az igazat megvallva, egy revolver-lövés nem hallatszik tul3l gosan messze. Hagyja, ne keresse. Ne fáradjon. Menyasszony: Azt mondta, hogy jó lenne néhány lövést leadni. Munkás: /mosolyogva/ Mert ezt szokták tenni a jéghegyek közt, vagy az egyenlítő erdőiben elveszet emberei is. Nagyol szeretem a kaland-regényeket. Hát .naga? ' e-yasszony: Én a komoly irodalmat jobban szeretem. Megyünk? Munkás: Várjon egy kicsit. Akarok kérdezni valamit. Hogy hívják? Menyasszony: Anny! Munkás: /kissé csalódottan/ Nem tudom miért, azt képzeltem, hogy Angsllának, vagy Genevievának hivják. De Anny egy szép név.