Lovinescu, Horia: Országúti fogadó; Fordította: Szabó Lajos; Q 248

- 33 t ynők: '* a repülök , az á yuk? Munkás: Nem megmondtam? Egyszerű gyakorlat volt. Összeestek a dolgok. Fo • 'lós: se- 1 1 e yen! / Ismét hallani a bemondó hangját/ Bemondó hangja! Megállapítást nyert, hogy hol tűnt el hazánkba* látogatott nagy pénzügyi személyiség. Jármiiveket és repülőket küldtek felkutatására. Egy fél óra múlva ujabb közleményt olvasunk ftíat be. / Zene/ ITárnáaX Mintha val i Ítéletről, kivégzésről let volna szó! És a végé

n nekem köszönhetik, hogy megmenekülnek! Tanár: Figyelmeztetésünk azért érvényben maradi Má'-nás! izeretnén látni, hogy most mihez kezd ezzel az ártatlansággal / a Színésznőre mutet./ ügy falja a milliókat mint maga a paszulyt, Azt hiszem megengedem magamnak azt az iró iát, hegy kegyesen megboo;:-ír sak. /Zsebéből kiejti zsebkendőjét. Az Ügvnök felkapja/ Ügynök: Elfelejtet:e a zsebkendőjét. Talán mégis megérti, hogy az emberek élni ; karnak. / A Mágnás vállat von és kimegy./ Asszony: Megbocsátottak' neki? Tanár: Tennünk kell valamit, a viz a fogadó alapzatáig ér* Munkás: Adjunk jelt m gunkről. Hozzanak lepedőket, pokrocokat* /Nagy izgatottság, mindenki a szobák felé, vagy kifelé szaid. Csak az Asszony és a Szerzetes marad./ Asszony! /miután felveszi a Munkás által eldobott revolvert./ Tehát nincs vége. Nem változott semmi. Minden m&rad a régi. Pedig megígérte, amikor mellettem állott. Nem vitt magával. Nem hagy megpihenni. Csakhogy nem birom továbbt / A Szerze eshez megy, megérinti karját/