Lovinescu, Horia: Országúti fogadó; Fordította: Szabó Lajos; Q 248

Tanár: Mágnáa+ Tanár: nás: - 31 érzést, mert nyakán érzi a köt let? Ez ellen az agyalágyult szer&e es ellen, aki 3zent Pé;er szerepét j-' nza? eljen a hi; z

J *rikuo leányka ellen aki Jeanne d,Arénák képzeli magát? Vagy talán az ellen a rokkant tépnlyult / az üregre mu at/ aki még kor j r vál a i vilr -At? Düh? , a,ha! Ttezz rá! / ' Tanárira m < t/ ftgész életében nem volt képe se -Aire én most a szab daág és igazság az léjét okai •W ja megyierteeni. Ingyenélő ! Rá sok legyek dühös? Kire? /A munkásra mutat/ Reá, aki.... aki... / dühösen a Színésznő felé fordul/ Vagy talán rád? Nem! Az; hiszed, hogy érdekel, hogy fáj, amiért ugj cselekedtél, mint gy ringyó? Azt képzeled, hogy ök nem tudják, ki vagy: egy tehetségtelen színésznő öreg kokott, egy roncs,egy... / eléje siet/ Elég legyen! Nem igaz! íallja! Nem xg igaz! Hazudik! /A Mágnás meg akarja ütni, de r Tanár megragadja kezét s egy pillanatig dermedten állnak/ E igyon jól uűja, h-> y nem hazudok. De igen, szemérmetlenül hazudik. / Visszanyeri nyugalmát, józan gyűlölet el. / Tehetc- ;len aggastyán! Tehet .Men ! /.A TTágnás kiszab dul kezei közül, elönti a düh, aztán a fejét fogva, dülörigézve e széle felé indul/ Hiába örültök. Az én eröm sem itt van - a fiam az én hatalmam. Áhá! Ham tudtátok, hogy van egy fiam. Fiatal és erös. Tiz éve ö a vállalkozásaim igazi vezetője, fß ö biztos helyen vani Öt nea érheti semmi. Örültök az öregségemnek! De ö egyetlen uj jiegyinaésével tiz< zer ilyen semmirekellőt pusztíthat el, mint amilyenek ti vagytok. Kegyetlenül