Lovinescu, Horia: Országúti fogadó; Fordította: Szabó Lajos; Q 248

Ügynök: Vőlegény: Fogadós: Ügynök: Ügynök: - 37 Fogadós: Fizesse meg azonnal. Érti? Mert hanem.... Vőlegény: /Részegen./ Mit kiabál? ^it tehet? Kifogja a kerékpárból a lov kat! Ha, ha, ha! A motorkerékpárból! Ha, ha,ha! Ez sz én vagyonom! Részegek! Kitépem a, torkukat! A v gyona!. Hát honnan jön maga, idióta, nem kintről? Tessék? /kivesz egy marék bankót a zsebéből, széttépi, összegyűri és eldobja. A papírdarabok szétrepülnek. A Fogadós siet, hogy Összeszedje őket. Aztán egyre lassúbb mozdulatokat tesz és hagyja, hogy a földre hulljanak. Egy pillanatig mozdulatlan. Majd felnyitj az ajtót és leereszkedik a pincébe./ Hova megy? /A fogadós nem felel, eltűnik./ Menyasszony: /az ügynök mellé lép./ *uit jelent ez? Rém mondaná meg? /Az ügynök nem felel. Tenyerébe fogja a fejét', megjelenik a Fogadós, egy öl üveget hoz és az az

stalka teszi./ Urafii, mit csinál? Fogadós: /rnlttha megöregedett volna, szelíden./ Itt v n! Igyák! Régi francia konyak. A legjobb, acivel rendelkezem. /A vőlegény sietve kinyitott egy üveget. Iszik belőle./ Menyasszony: íegyen elég! Vőlegény: Hagyj békét! Ügynök: Hé, iszákos, nyújtsd ide azt az üveget. /Tölt és iszik. Iszik a Fogadós is./ Fogadós: 192o-bsn vettem. Egy vagyonba került. Menyasszony: Kérec., ne igyanak többet, nagyon kérem. Atyám, ne engedje!