Lovinescu, Horia: Országúti fogadó; Fordította: Szabó Lajos; Q 248

4 megőrülök, ha még benn kell maradnom. Félek et­től az asszonytól'. Hol vannak a többiek? Öregi Ne nyugtalankodjék, mindjárt itt laszünk mind. Egy lámpásért jöttem. /Egyik sarckb n kotorász, í:. "' j d meggyéjtja a. lámaádt./ menyasszony /melléje lép./ Mi történik kinn? Öregi Kinn? /ügy néz, mintha látna./ Semmi, kisasszony. Nem látszik semmi. Sötét van. menyasszony: És a falu, lenn a völgyben? Öregi /szünet után/ A falu sötét, semmi világos­ság. /Kimegy./ ozinésznői Holnap vissae kell térnem,.hegy elkezdjek egy új filmet. Egy háborús filmet, amelyben felfedezek egy atombombával elpusztított ellenséges föld­alatti várost. Ha, ha, ha! /Hisztérikusan nevet./ Menyasszonyi Mi kirándulást terveztünk holnapra. Két nap mul­va lejár a szabadságom, uzinéaznői Hány éves? menyasszonyt i'izennyclc. A v'legényem tizenkilenc. Gyermek­korunk éta ismerjük egymást, jzinésznő» Szereti? menyasszonyi /magához szorítja a fiut./ Jegyesek vagyunk-. /kiszabadítja magét./ Engedj, ni jött rád? Mondta apám, hogy könnyelmű vagy. /A srerzetes felé megy./ Atyám, hivő lélek vagyok. Gyerekkorom óta minden este imádkozom. Ügye nas halok meg? ­Atyám, könyörögjön érettem. /látható, hegy szívbaja percről-percre súlyosbo­dik./ Imádkozom, fiam, mindenkiért, cagáért is. De érettem külön Imádkozzék. Én ártatlan arnyam Vőlegény« Szerzetesi Vőlegényt

Next

/
Thumbnails
Contents