Dukes, Ashley: Országúti kaland; Fordította: Székely György; Q 240

II.felv

onás /Vége a vacsorának. A Nemes és a Lady ug/anugy ülnek az z asztalnál, hátuk mögött a Komornóval, illetve Inassal, mint az előbb. A Fogadós és Fogadósné a felvonáskezdő beszélgetés alatt leszedik az asztalt./ Nemes: /a Ladyhcz/ Bér annyit még meg kell móndanom, madam... /észreveszi a közvetlenül mellé kerülő Fogadósnét/ Mi ez? Fogadósné:Friss földieper, mylord. Idén az első. kost szedtük, délután. Ári Nemes: Ártatlan gyümölcs! Bcrba kall mártani, hq. y élvehhető legyen /A Ladynok kinélja a tálat/ Kísértésbe hozhatom, madame? Lady: /átveszi ? tálat/ Köszönöm, mylord. /A Fogadósnéhoz/ Tejszínhabot kérek hozzá, ha lehet. Fogadósné:/mér adja is/ Hogyne, mylady. Nemes: /szinlelnt kémülettel/ Eper és Hab! Tiltakozom, madame, tiltakozom! Lady: /mosolyog/ /ártatlanok házassága, nem igaz? Nemes: Gyilkosság! - mér akinek kényesebb az izlése. /A íogadósékhoz/ Elmehettek! Elmehettek! Az asszonyság is. /A most következő csendben a Fogadós és felesége visszahúzódnak. Az Inas és Komorna mozdulatlanul marad./ Lad;?: Ha jól emlékszem, éppen a kockázás* dicséretét zengte, amikor félbe zakitottak bennünket. Nemes: Persze. Igen. A játékszenvedély javára lehet ini, hogy fejleszti a jellemet, a bölcseség révén. Lady: Csak nem? Nemes: Az ember sohasem bölcsebb, vagy nemesebb, mint egy vesztés utáni reggelen. Ott a kellő'pillanat a nagy elhat ározásokra. ...és az alkalom a .megtartásukra! Olyankor nincs rá mód, hogy ezer ostobaságot kövéssünk el; de a vesztes azt mondja önmagának - nem is szoktam ostobaságok«t elkövetni. A gazdagság terhétől megszabadítva képessé vélik, hogy a szegénység irkAká

k erényét megfontolja. Igen, a vesztő játékos mér szinte nrg is javult, ...ha elég sokat vesztfcett