Dukes, Ashley: Országúti kaland; Fordította: Székely György; Q 240

-21- .; Lady» Hét a nyertes, mylord? Nemes« 0, az gonosz és mohó figura, madame; gazfickó, ádért imádkozni ie kér; megvetésre méltó bűnös, ördög vigye a szerencséjét! Csak egy dolog nyugtatja meg az embert,-ha arra a büntetésbe gondol, mely a nyertesre vár. És esküszöm,/ az a büntetés sohasem várat magéra. Lady: Büntetés? tói lenne az ? Nemes« De madame! ki tudná azt jobban, mint ön? A nyertes fétfíi mindig szerencsétlen a szerelemben. Az asszonyok éppen a nyerés órájában hagyját el őt. /A Lady egy mozdulatára/ Nem akartam megbénlani, madame, biztosithatom. Lady» Nem bántódom meg, mylord; de talán beszéljünk mésről. Hiszen lét

ja, rem vegyünk egyedül. Nemes« Kérem, figyelembe se vegye az inasomat. Természetimádó! tehát az ő szemében mi furcsa, mesterkélt lények vagyunk. /Az Inashoz/ Igaz, Charles? Inas« Lordságod tfcudja a legjobban. Nemes« A hibáinkhoz képest egész jól visel'el bennünket. Részemről meg...szeretem is, ha mindenről vitatkozik velem. Tudja madame, a férfiak csak azért vitatkoznak, hogy mqgerősitsék a saját véleményüket és nem azért, hogy meggyőznék az ellenfeleiket. Lady: Hallgat'

am a vitáikat és sejtettem, hogy igy van. Nemes« Az inasom jó ellenfél. Az első napon, amikor egyetért velem, kidobom. Kielégíti a bennünk levő vágayats megküzdeni valakivel. De az ő szive tölgy, a szelleme acél. Lady: Mindennap megtudunk valamit a férfiakról. Szinte pirulok, ha arra gondolok, hogy az én komornám mindenben egyetért velem. Nemes« /a Komornára néz/ Ez a kötelessége, madame s ennek nagyon csinosan tesz eleget. Lady: /a lényhoz fórdul/ Bókot kaptál, Louise. /A Nemeshez/ Nem irigylem tőle, mylord; de talán hagyjuk abba ezt a divatos beszédmodort. Nemes» A mi világunk modora. Minden más« találgatás. Lady« Minden más» álom. Soh&s&m szokott álmodni, mylord?