Demetrius, Lucia: Családfa; Fordította: Hunyadi András; Q 239
M Á 3 0 J I K F UVO HS /Ugyanaz a d/szl£t,a következő tavaszon. 51ső jelenet /Laura, Ma randa/ Laura: /Az Íróasztalnál ül ÉÖnyvet olvas/ Köszönöm Maranda.Nem kívánok semmit. Maranda: Csak Ül és olvas.Nem száradt ki a torka?Nem akar egy dulcsáoát? Laura: Nem.A vendégek hol vannak? Maranda: A szőllőbe mentek. Laura: 3 az urnő? Maranda: A szobájában van Tragos úrral.A napszámosoknak számolják ki a pénzt.Az ajtót pedig bezárták. Laura: Maranda Laura : Maranda /nevet/ Valyon ki miatt zárták be? Maga miatt,vagy énmiattam? Jaj nekemIHogyan zárták volna a kicsi nagyságos asszony miatt? Hát akkor maga miatt? Nem hinném Én negyvenegy éve vagyok ennél a háznál,de még sohasem mondták,hogy nincs bizalmuk bennem,vágy ho^ elveszett valaml.Még a tavaly is,amikor az úrnőt nagy bosszúság érte, mert valaki Járt a holmijánál,akkor is azt mondta:"Maranda, rád nem gyanakszik senki". f Laura: Maranda Laura: Maranda Laura: Marinda Laura : Maranda; ? De azért sohasem számoltábfeTJelenlétében. /egyszerűen/ Nem.Soha.Ilyen a szokásuk,amióta csak Ismerem őket. Férjnél sohasem volt,Maranda? Nem. Miért? így esett. Nem szeretett soha senkit? Hát ami azt illeti,nem mondom. Te elromlott a dolog mé ö a Jegyváltás előtt. Laura: Nem volt rendes ember?
