Virta, Nyikolaj: Beláthatatlan messzeségek; Fordította: Maráz László; Q 201

RA&ITYINA: Szóltam Sztrukovnak. Megígérte^ hogy keree megfelelő embert igazgatónak. HIZSNYAKOV: A brigádvezetők majdnem szótszednek, hogy adjak nekik több embert. De mit tegyek, ha nincs? Ötezer hektár földre négyszáz munkaképes emberein van. RAKITYINA: Hatszáz. HIZSNYAKOV: Ilogy-hogy hatszáz? RAKITYINA: Az asazcnyo-Kat kifelejtette a számításból. HIZSNYAKOV: /legyint/. Azokkal ugyan sokra lehet menni! Mindegyiknek van vagy féltucat gyereke. RAKITYINA: Hát szabadítsa meg őket a gyereknevelés gondjától. Ahogy jöttem, megállítottak az asszonyok és követelték, hogy csináljunk bölcsödét mer; óvódat. HIZSNYAKOV: /Dühösen/. Nem lehet mindent egyszerre. RAKITYINA: Csak ne intézze el olyan könnyen. Különben ia megígértem nekik, hogy aratásra készen lesz a bölcsödé is, met. az ovóda is. HIZSNYAKOV: Bocsánatot kérek, de erre nem jogositottara föl magát. RAKITYINA: Ilyen dolgokban nincs is szükségem a maga jóváhagyására. Figyelmeztettem magát: ne fulladjon bele a hétköznapi dolgokba. HIZSNYAKOV: Az én hétköznapi dolgaim mind a nép érdekét szolgálják. RAKITYINA« Igen, de vannak olyan dolgok, amelyek mindennél előbbre valók. Kérem magát, ne hagyjon cserben ebben a bölcsödéügyben. Nem szoktam a vak világba Ígérgetni. HIZSNYAKOV: Majd megnézzük, mit lehet tenni. RAKITYINA: £e mi van Kedrovával? Mit hallani a feleségéről? HIZSNYAKOV: Kedrovával szót értettünk. Kiderült, hogy én szóltam hozzá rosszul. Nem baj, most már - ugy látszik - jóban leszünk. A feleségemről viszont semmi hir. Azt se tudom, merre van. /FUrkészően nézi Rakityinát/. Ugy látom, nem éppen jó színben van, Anna Pavlovna. RAKITYIrA: Alig várom, hogy a vonatra ülhessek. legalább egy hónapig hallani sem akarok az otthoni borzalmakról. HIZSNYAKOV: Már megint iszik? RAKITYINA: Ne is kérdezze. HIZSNYAKOV: Jó élettársat választottunk mi magunknak! Ha előbb ismertem volna magát... /Szünet/. Higyje el, Anna Pav-