Virta, Nyikolaj: Beláthatatlan messzeségek; Fordította: Maráz László; Q 201

lovna, nincs az a nap, nem múlik sg el egy éjszaka anélkül, hogy ne gondolnék magára. RAKITYINA:- Nem, ezt ne,.. HIZÖNYAXDV AZ üdvösségemet is odaadnám magáért! RAKITYINA: Nem lehet. /Szünet/. Meg kellene magának nősülni. HIZöt ÍYAKÜV: Aztán k,.t vemnek el? RAKITYINA: /Ilalkan/. Majd talál megfelelőt... Nem elég fiatal, szép lány meg asszony van... Például Kszényija... HIZSNYAKOV: A szivnex nem lehet parancsolni. RAKITYINA: /Rövid hallgatás után, nehezen/. Ha jobban ismerném magát Ha tudnék magában igazán bizni... Hiszen olyan jó lenne lehajtani a fejemet valakinek a vállára, kedves szavakat hallani... Olyan régen nem hallottam már... HIZSNYAnuV: Anna... RAKITYINA: Nem, Matvej, nem kell. HIZSNYAKOV: /Magához vonja/ Anna, kedves... /Rákit yina a vállára borul, sir/. Mért sirsz, Anna? RAKITYINA: Olyan jó lenne ittmaiadni veled... Soha el nem menni... HIZSNYAKOV: Akkor hát mi tart vissza? RAKITYINA: Most. elutazom, majd gondolkozom rajta. írjál, kedves... /Kopognál, az ajtón/'. HIZ NYAKOV: /Gyorsan ellép Kakityinától/. Tessék! /Bejön xúszényija/. KSZÉNYIoAs Bocsánat, ugy látom... HIZSNYAKOV: Dehogyis, uehogyis... KSZÉNYIJA: /Mindent megértve, zavarban/. Matvej Ivanovics, Ferapont kereste magát. Meg aztán... egy asszony van itt... Be akar jönni. HIZSNYAKOVt Miféle asszony? KSZÉNYIJA: Már itt is van.