Virta, Nyikolaj: Beláthatatlan messzeségek; Fordította: Maráz László; Q 201

- 67 titkár az?,.• RAKITYINA» Tudom. De kit tegyünk a helyébe? Mit szólna Kszényija Kedrovához? HIZSNYAKOVi Éppen az hiányzikl Akárki mást, csak őt ne. Egy szava sem volt Sztyopkin ellen... RAKITYINA: "Szava sem volt Sztyopkin ellen"... Miféle vélemény ez? Maga nem első éve van a pártban, Értse meg, ne kühle olyan emberek kellenek, akik nemcsak ahhoz értenek, hogyan lehet rövid idő alatt helyrehozni egy kolhozt... Higyje el, etekintetben Ferapont Nyllics lepipál minden városból ide jövő tanácsadát. A siker vagy a sikertelenség azonban az emberek tudatától is függ, Matvej Ivanovics. Ha maga megnyeri az emberek szivét, akár* tűzbe is mennek maga utón. Ha nem hisz bennem a párttitkárnak, higyjen •V. az asszonynak, aki sokat látott már életében. Mert mi volt itt nálunk eddig? Odáig fajult a dolog, hogy már szégyenlettünk beszélni a muzsik személyes érdekeltségéről, Kx^áxanmk amit pedig Lenin annyira hangsúlyozott, meg a 9m munkaegységxÉix jó megfizetéséről. A jó kolhozokat arra kényszerltették, hogy ők tartsák a hátukat a rossz szomszéd helyett. És mi lett ebből? A jó kolhozokban zúgolódni kezdtek az emberek. "Kire dolgozunk?" - kérdezték. A rossz kolhozokban meg élték világukat. "Nincs itt semmi baj, a derék szomszéd tavaly is meg^segített, majdcsak kisegít bennünket az idén is". És a kis gondjuk is nagyobb volt annál, semhogy a gaz* « dasággal törődjenek. Szép rend volt, mondhatom. Most aztán tessék rendet teremteni. HIZSNYAKOV: Okos asszony maga. De ami Kedrovát illeti... Különben, döntsenek majd a kommunisták. RAKITYINA: Jó, ebben maradunk. /Szünet/. fij • • v. ••• •- ; v. '•' Milyen kellemesen süt a nap. Nézze csak, hogyan szakadoznak szét a felhők... HIZSNYAKOV 1 Nem a felhőkön jár most az ón eszem./Nevet/. RAKITYINA 1 Persze, persze. Hogy érzi itt magát?