Virta, Nyikolaj: Beláthatatlan messzeségek; Fordította: Maráz László; Q 201

- 25 5. epizód /Rakityina irodája. Rakltyina, AsztaJaov/. RAKITYINA: ... Szóval az "Igaz ügyben" is voltál, a "Hajnalban" ia, a "Szikrában" ia, a "Május elsejében" is? És mindezt három nap alatt? ASZTAHOV: Talán ott kuksoljak egy évig? RAKITYINA: Ertem. Szóval végigfutottál a kerületen, kikiabáltad magad, kiosztottad a parancsokat? ASZTAHOV: Nem most tanulom, hogyan keJ^l a kolhozokkal foglalkozni. RAKITYINA: Tudjuk, hogyan foglalkozedrá velük. Látjuk, mivel végződött az»stga úgynevezett "irányítása^. És tudjuk, milyen erőfeszítéseibe került a pártnak, hogy kijavítsa a vrrtr-y* hibáit^os talpra állitsa a gazdaságot. ASZTAHOV: Ugy vezettem, ahogy tudtam. Mindig ugy jártam el, ahogyan felülről előírták. RAKITYINA: Előirás az aztán volt, garmadával. De aki okos tanácsokat adott volna, az nem volt. Ontották az utasításokat, rendeletekkel intéztek el mindent. Csakhogy ennek egyszer s mindenkorrá vége, Luka Nyikitlcs. Egyszer s mindenkorra. Meg kell változnod, persze^ ha még képes vagy rá. Nos, amig te egyik kolhozból a másikba loholtál, a kerületi pártbizottság határozatot hozott arróll, hogy kiküld téged az "Igaz ügybe". A tavaszi és nyári munkák egész idejére. Szívesen mentem volna oda magam, de én a legtávolabbi kolhozokat vállaltam el. Ki dolga lenne, ha nein a mienk, hogy megismerjük a kolhozokat, segítsük őket tanácsokkal és tanuljunk tőlük. ASZTAHOV: No és ki lenne az, akitől nekem tanulnom kell? RAKITYINA: Akár Hizsnyakov is. ASZTAHOV: Nem értem az egészet: azért menjek oda, hogy segítsek, vagy hogy tanuljak tőle. RAKITYINA: Mind a kettőért. ASZTAHOV: Nem mondom, jó tanítót kerestél a számomra. Hizsnyakov még csecsszopó volt, amikor engem vezetővé kineveztek.