Virta, Nyikolaj: Beláthatatlan messzeségek; Fordította: Maráz László; Q 201

- 64 e Tizenegy éve ülök itt. RAKITYINA: Éppen ez a baj. ASZTAHOV: Aztán miért? RAKITYINA: Ha valaki jobbra-balra ezórja az Ígéreteket, attól meg v nem lesz tekintélye. ASZTAHOV: Eltulzod a dolgokat, Anna Pavlovna. RAKITYINA: Egy csöppet sen. Egyáltalán non ugy viselkedsz, mint egy vezetőhöz illik. ASZTAHOV: Éspedig? RAKITYINA: Emlékszel, amikor Sztrukbv hifratott az "Igaz ügy" miatt? Hogy történhetett, hogy garázdálkodás miatt majdnem bekísértek a rendőrségre az étteremből? ASZTAHOV: /Elkomorodva/. Hazugság. Nem Hizsnyakov árulkodott rá®? RAKITYINA: Miért, vele együtt ittál? /Asztahov hallgat/. Megmondom a szemedbe, Luka Nyikitics, meguntam már a veled való örökös vesződést. Mindent én se birok el. És nem titkolom el: megfelelő embert keresünk a helyedbe. Hidd el, melletted volnék, ha a lelkiismeretem nem tiltakozna az ellen, amit csinálsz. Hányszor figyelmeztettelek a rossz munkamóászeredre és magatartásodra. Nem lehet tovább tűrni, hogyan vezeted a kerületet. ASZTAHOV: Aha. Jól.megadtad nekem. RAKITYINA: Én komolyan beszélek. Az idő szalad, és mondd, mit tettél a Központi Bizottság határozata óta? ASZTAHOV: Haladunk kifelé a nehézségekből. RAKITYINA: Es ki okozta ezeket a nehézségeket? Mintha nem te küldözgettél volna a területi pártbizottságnak helyzetjelentéseket, amelyek a lábon álló gabonát vették számba, nem pedig azt, amit a kolhozok betakarítottak. Különben is ezek a jelentések tették lehetővé, hogy még egy évig huhu3asra«« raid M

anne megtarthasd a hatalmat, amihez ugy hozzászoktál. ASZTAHOV: Nem tagadom, vannak hibák, akadnak elhajlások. De ahogy te lefested a dolgokat, az túlzás. Ne feledd el, Rakltyina, hogy a demagógia veszélyes játék, s ha még