Virta, Nyikolaj: Beláthatatlan messzeségek; Fordította: Maráz László; Q 201
végre eldőlt a dolog, Sztrukov hivatja, a kinevezést akarja átadni neki. Hü, micsoda remek gazdaság az! Es csak harminc kilométernyire van Csernozjomszktól. Ha kedve támad az embernek, bemegy szinházba, moziba, vagy vendégségbe... Jaj, ha maga tudná, mennyire meguntam már itt mindent. Nem is csoda, hiszen kis hijján tizenöt esztendeje lakunk itt. Nem mondom, amikor még velünk voltak a gyerekek, akkor más volt. SZERZŐ: Hány gyerekük van? VALÉRIA: Kettő. Léna, a lányom Alma-Atába ment férjhez a Földmüvelésügyi Minisztérium egyik vezető munkatársához. Meg egy fiunk van, a Vologya. Ő meg geológus, Erasznojarskkban dolgozik. Nagyon hiányoznak ők is, meg az unokáim is. Hiszen itt egészén magamra vagyok hagyatva. SZERZŐ« Pedig biztosan itt is vannak érdekes emberek. • # VALÉRIA« Itt ugyan lámpással sem talál az ember. Hanem a "Világos rét" kolhozban, ott igen. Hogy ne mondjak mást, ott van a kolhozelnök. Aranyos ember, a Legfelső Tanács tagja, Moszkvában szokott előadásokat tartani. Ki se lehet mon. dani, mennyire boldog vagyok. SZERZŐ: Értem... No és Matvej Ivanovics? VALERIA« Éppenséggel ő is örül, dehát neki semmi se a kedve szerint való. Élhetetlen, furcsa ember Matvej. ügy, ahogy mondom. Ha valaki ismeri Őt, akkor én ismerem. SZERZŐ: No, ez se különb a többinél. Ha valakin szoknya van, akkor már azt hiszi, hogy ugy ismer bennünket, férfiakat, mint a tenyerét. Pedig csak szeretne. VALÉRIA: Szólt valamit? SZERZŐ: Csak magamban morfondíroztam. VALERIA: Mostanában már szólni se lehet hozzá. Odáig ment a dolog, hogy már el akart válni tőlem. Csak tessék, mondom neki, próbáld meg. Megélek ón nélküled is. Aztán persze megjött az esze. Nagyen nehéz kibimi mellette. Ha este hazajön, vagy lefekszik, vagy a könyveit bujja r vagy a fejét töri valaiain... Rettenetesen nehéz egy ember. És olyan magatehetetlen a házi munkában, mint egy gyerek. De azért