Virta, Nyikolaj: Beláthatatlan messzeségek; Fordította: Maráz László; Q 201

- 8 köszönetet ne várjon tőle az ember. Ilyenek a férfiak mind, az egyik tizenkilenc, a másik egy hl ján husz. Semmibe se veszik a feleségüket. Elszorul a szivem, ba arra gondolok, bogy valamikor mindenki azt jósolta, nagy színésznő lesz belőlem, olyan jól játszottam a színjátszó csoportban. Aztán tessék, mi lett belőlem? A "Világos rét" vezetői megígérték, hogy ott majd kapok valamilyen beosztást a klubban. Most majd meglátja a drága férjuram, mit tud Valéria Hizsnyakova. Maga iró, biztosan megért engem. Hiszen köztudomásu, hogy Lev Tolsztoj tönkretette a feleségét, Szófija Andrejevnát. /Affektálva/. Hát Matvej ugyanígy tönkretette az én életemet és megölte bennem a tehetséget. SZERZŐI /Ásitást visszafojtva/ Igen, persze. /Megjön Hizsnyakov. Subáját le sem veti, odamegy az Íróasztalhoz, iratokat gyömöszöl az aktatáskájába, s közben dúdol/. HIZSNYAKOVi /A Szerzőhöz/. Mindjárt indulunk. Nagyszerű nap van, ugye? VALÉRIA» Szerencsés ember vagy, Matvej. HIZSNYAKOV» Lehet. Átadom itt az ügyeket ós már utazom is az uj helyre. Éppen a vetés idejére éréit oda, igy legalább munka közben ismerhetem meg az embereket. És ők is engem. Jól kijött a lépés. /A Szerzőhöz/. Csakhát sajnálom itthagyni a szovhozt. Nehéz elválni Naszeklntől, nagyon összebarátkoztunk. Meg aztán a gazdaság se rossz, láthatta. VALÉRIA» /A Szerzőhöz/. Látja? Egy milliomos kolhozba hivják, ő meg "sajnálja itthagyni a szovhozt", "nehéz elválni". Nem, ezt nem lehet kibírni. Hát mondd, mit akarsz még, te szerencsétlen? HISSNYAKOV» Jól van no, csak ugy mellékesen mondtam. A "Világos rét" persze nagyon jó hely és biztosan megtalálom ott a számításomat. Mindent összepakoltál?