Virta, Nyikolaj: Beláthatatlan messzeségek; Fordította: Maráz László; Q 201

- 54' ft. epizód /Äoszacseva szendvicseket készit. Asztahov és Popov kártyázik/. i POPOV: ... Szóval meg vagyunk mi áldva ezzel az emberevővel. Parancsolgat, ordit a tagokra, fittyet hány a demokráciára... Hidd el, Asztahov elvtárs, elmegy az ember kedve mindentől. ASZTAHOV: Ertem, értem... Adu tizes. POPOV: !in meg alsót adok. Aztán mért van ugy ellenem meg Matrjona Fjodorovna ellen? Azért, mert mi védjük a kolhoz érdekeit, kiállunk az e íberek mellett. Király... A lakását is jól megválasztotta, he-lio... Egy özvegyasszonynál, Kedrovánál lakik. Nem lehet tudni, albérlő-e, vagypedig... KOSZACSEVA: limerjük mi az ilyen albérlőket. ASZTAHOV: Értem, értem... A királyát elviszem. POPOVs Itt van, nyolcas... Kifundálta, hogy uj kolhozlrodát építtet és persze az épület egy része az ő lakása lenne. De még milyen lakás! Olyat maga álmában se látott. A gazdaság meg tönkremegy. ASZTAHOV: Ezt az adut felveszem. Elkel még. POPOV: xm.mDad

tel

x.

KK

zgmxayiga

^^-^áirá

^á^ Tessék. Adok még egy dámát is. ASZTAHOV: Csakhogy én nem ijedek ám meg a dámáktól. í.öpni a dá< mákra! POPOV: Ohó, bocsánatot kérek, de olyat még nem hallottam, hogy tízessel is fel lenec venni egy dámát. KOSZACSEVA: Engem meg már valósággal a halálba üldöz. Azt mondja, egy követ fújtam Sztyopkinnal. Jaj., alig várja mér, hogy rácS' mögé ültethesse Szila nuzmicsot. Ellátogattam hozzá, mármint Sztyopklnhoz. Nagyon ki van kelve magából. Azt mondja, ha őt lecsukják, akkor a kerületi vezetők közül is megüti valaki a bokáját. Merthogy azoknak is van valami közük ahhoz a néhány hízott disznóhoz meg néhány hordó mézhez, ami eltűnt a kolhozból... Azt mondja, ha Asztahov ki nem huzza őt a csávából, őt sem fogja kimélni. ASZTAHOV: /Elcsukló hangon/. Fogd be már a szád!