Virta, Nyikolaj: Beláthatatlan messzeségek; Fordította: Maráz László; Q 201

- 53 van a faluban, aztán mind a vánfcs feló sanditgafc. Könnyű azt mondani, hogy menjek férhez. Pedig ha találnék megfelelőt, a tenyeremen hordanám, lesném még a gondolatát is... Dehát hol találjak férjnek valót? HIZSNYAKOV: No, no! Láttam, amit láttam. Ki cicázott Jefi mai, mi? NÁSZTYA: Ugyan, menjen már. Hiszen annak két gyereke van. HIZSNYAKOV: No és aztán? Fiatal ember, meg jóképű is. NÁSZTYA: /Halkan/. Én magam sem tudom... HIZSNYAKOV: összeboronáljalak benneteket? NÁSZTYA: Jaj, Matvej Ivanovles, igazán mondom... Maga olyan kedves! HIZSNYAKOV: Jó, beszélek Jefimmel. NÁSZTYA: /Szégyenlősen/. Aztán ügyesen csinálja, I.Iatvej Ivanovics. Mindig szívesen látott vendég lesz a házunkban. /A reflektor fénye átsiklik a színház előterére/. SZERZü: Azt gondolná az ember, mindenki örült, hogy találtak egy derék elnököt az "Igaz ügy" számára. Mi se;a lenne természetesebb, mint támogatni őt. Hiszen nem volt könnyií a feladat: kisegíteni a kolhozt a bajból. De nem ez történt. Persze érthető, miért acsarkodott Popov és Koszacseva. Ugy éltek eddig, mint hal a vízben, felsőbb utasítás nélkül még a kisujjukat sem mozdították meg. Megérezték, hogy más idők járnak, s menteni kezdték az irhájukat. Megmeneküldl pedig csak egyképpen lehetett - ha elüldözik Hizsnyakovot. De nemcsak Koszacsevaról és PopovrÓ! van szó. Luka Nyikitics ^sztahov tizenegy éven át süttette a hasát a nappal. És hirtelen rádöbbent, hogy ő már semmire sem alkalmas elavult parancsolgató modorával. Dehát ki az, aki nem szeretne megmaradni a jó állásban? Nincs mit tenni tehát, le kell buktatni Hizsnyakovot és vele együtt a gyűlölt Pakityinát. Fogta magát Luka Nyikitics és el is utazott Krutije Goriba. Talán azért, hogy segítsen Hizsnyakovnak? Aligha. . HH