Virta, Nyikolaj: Beláthatatlan messzeségek; Fordította: Maráz László; Q 201

- 49 ha valaki közületek csak egy ujját is megmozdítja, hogyhogy ártson a pártnak, annak ne u szeretnék a bőrében lenni. Ide figyeljetek... Nem a napot loptuk az alatt az egy hót alatt, mig Ferapont Nyiliccsol oda voltunk. Hoztam aéc neked zöldségmagvakat, Násztya. Takarmányt is vettom, Felagéja Iljinisna. Volzsin pedig kukorica vetőmagot addtt kölcsön, hallja, Kszényija Ivanovna? Vettem három vagon épületfát, megrendeltem egy villanytelep tervét, nieg a kovácsműhely számára mindent, ami kell. Halljátok? PELAGÉJA: Tyű, de csudára meggazdagodtál! Aztán honnan volt annyi pénzed? HIZSNYAKOV» Sztrukovtól kaptam kölcsönt - kétszázezer forintot. KSZÉNYIJA» Nincs anélkül is annyi adósságunk, hogy majd belé fulladunk? lyvjiii jnmac HIZSNYAKOV» Nem baj, végén csattan az ostor. Hát csak gondolkozzatok, de gyorsabban... Addig is a viszontlátásra. /El/. /Halotti csend. Az emberek összenéznek/. POPOV« Hát igen! Épp ez hirwwyxMkJ

t kellett nekünk, mint pup a hátunkra. MARFAi Hogy megtáltosodott! NÁSZTYAI Méghogy égi mannára várunk, mi? HELYESLŐt Mért, talán nincs igaza? Egyesek nem is bánnák, ha az égből ide pottyanna egy csodatevő, aztán aranytányéron hozná ide nekünk, szabotőröknek a zsiros munkaegységet• FERAPONT» És a tervei okosak, ugy látom... Hogy kiabált? Fütyülni rá. TAGADÓ: En már csal. amondó vagyok: aranyhegyeket igéit, de azt elfeledte, hogy göröngyös ut vezet odáig. NÁSZTYA: Ne beszólj badarságot. Nem igért ő semmit... Azt meg senki se tagadhatja, hogy jó szakember. Sokszor kisegített bennünket a bajból. HELYESLŐ: Ja, sokat tesz ám a tudomány, Násztya. FERAPONT: No de elég volt már a szópocsékolásból. Nincs okosabb dolog a munkánál. Gyerünk, emberek, lássunk munkához.