Virta, Nyikolaj: Beláthatatlan messzeségek; Fordította: Maráz László; Q 201

SZTRUKOV: És ha nincs pénzem? HIZSNYAKOV: Nekem ugy is jó, de akkor jöjjön el a kolhozba ós maga mondja meg ezt az embereknek. Én nem mehetek vissza üres kézzel. Nem vagyok csodatevő. Semmiből én sem épithetek semmit. SZTRUKOV: Várni kell egy kicsit. HIZSNYAKOV: Márpedig én el nem megyek innen, mig pénzt nem kapok. SZTRUKOV: Hogy mer igy beszélni, barátocskám? HIZSNYAKOV: /felindultan/ Márpedig én ugy látom, hogy magával igy kell beszélni. SZTRUKOV: /nevet/ Derék ember! Nem szeretem, ha valaki remeg előttem. HIZSNYAKOV: /ugyanolyan felindultan/ Azon könnyű segíteni: nemkx kell rákényszeríteni az embereket, hogy remegjenek. SZTRUKOV: /kacag/ Ez találó válasz volt! Rendben van, egy óra múlva hivja fel Fjodorovot, a területi végrehajtó bizottság elnökét, megkapja tőle a pénzt. Megígértem, meg is lesz. A viszontlátásra! Sok sikert kivánok! /Hizsnyakov el/. /Telefonál/. Fjodorov elvtársat kérem... Szervasz. Hizsnyakovot sürgősen ki kell segíteni. Mennyi pénzetek van?.. /Hallgat/. Pedig feltétlenül segíteni kell neki. No és ha más keretből vennétek el?... Azt te tudod, hogy melyikből./Hallgat/. Nem szómit, azok majd várnait egy kicsit, itt most nagyobb szükség van rá... /Dühösen/, Jó, jó, a kifogásaidat majd elmondhatod a pártbizottsági ülésen. /Leteszi a kagylót/. /A fény kialszik, raajd a szinpad előterét világítja meg a reflektor/. SZERZŐ: Három napig kilincselt Hizsnyakov, mig simerült elintéznie a kölcsön és hitel felvételét, aztán fát vett, műtrágyát , vásárolt , egy egész napot töltött a Villamosítási Főigazgatóságon, aztán a lafcntelepen látták őt, ahol