Virta, Nyikolaj: Beláthatatlan messzeségek; Fordította: Maráz László; Q 201

- 44 /Bejön az irodába Rakityina ée Asztahov/. VOLZSIN: Üdvözöljük a magas vezetőséget! RAKITYINA: Jónapot, Iván Zotics. Á, maga is itt van, Hizsnyakov elvtárs? Tanulni jöttek? ASZTAHOV»/ Rejtett rosszindulattal/. Folyton utazgat. HIZSNYAKOV: Hozzád nem mehetek tanulni. ASZTAHOV: Aztán miért? HIZSNYAKOV: Háromszor telefonáltam, kértem, hogy gyere el... i ASZTAHOV: Nem csak te vagy a világon. HIZSNYAKOV: Jobb tennéd, ha inkább meghallgatnád, mit beszélnek rólad az emberek. Három kolhozban jártam, de sehol se emlegettek valami barátságosan. Szőrszálhasogató vagy, Luka Njrikitlcs. Elavult módszerekkel dolgozol: nem irányitasz, hanem gyámkodsz. Pedig tanácsot, uj gondolatokat várnak tőled az emberek.•• VOLZSIN: Volzslntól uj gondolatokat? Hiszen régen begyöpösödött az agya. ASZTAHOV: Hogy mersz igy beszélni! /Rakityinához/. Hallja? lie akarják járatni a vezetőket, személyemen keresztül gúnyol jáJt a szovjet hatalmat. RAKITYINA: No, no, ne keverje bele a szovjet hatalmat. Ezer szerencse, hogy nem az egész szovjet hatalom van a maga kezében. % /Mindenki kacag/. FBRAPONT» De magát se tul gyakran látjuk, Rakityina elvtársnő. Ne féljen, egy kis szellő nem árt meg. Még fel is frissiti az embert. HIZSNYAKOV»/Kajánul/. Szavamra mondom, irigyellek, Ivan Zotics. Minden nagyfőnök idesereglik hozzád. /Kitekint az ablakon/. Nézd, Sztrukov is megjött. /Bejön Sztrukov/. FERAPONT» Hát persze. Hová is mennének, ha nem a milliomos kolhozba. Nálunk nem olyan érdekes.