Virta, Nyikolaj: Beláthatatlan messzeségek; Fordította: Maráz László; Q 201

- 43 adtam neked: érdemes tőlünk tanulnod. Tudod, milyen sokan jönnek hozzánk? És mind azt akarja megtudni, hogyan tudtuk igy megszervezni a gazdaságot. Pedig olyan egyszerű, mint a pofon. Minden munkaegységre adunk négy kiló gabonát meg tiz rubel készpénzt,* a kolhoztagok teheneit, juhait meg disznait összecsaptuk és együtt legeltetjük, ellátjuk a tagokat a kolhoz raktárából élelmiszerrel, megszabadítottuk az asszonyokat a sütés-főzés vesződségétől, közös konyhánk van. FERAPONT: A teheneiket láttam, nagyon szépek. Mivel etetik őket? VOLZSIN: Kukoricával, Ferapont Nyilics, kukoricával. HIZSNYAKOV: Nálunk ez nehezen fog menni... Uj termény ez errefelé. VOLZSIN: Kezdetben nekem se volt könnyű. HIZSNYAKOV: És vetőmagunk egy szem sincs. VOLZSIN: Rendbon van, vetőmagot adok. Küldj majd érte kocsit. HIZSNYAKOV: Már itt is a kocsim. Nem adnál egyúttal konyhakerti vetemény-magvakat is? VOLZSIN: Látom, ki akarsz használni. Jó, hát csak sorold el, mi kell még. Szomszédok vagyúm., kisegítjük egymást. HIZSNYAKOV: ősszel eljöuök fajborjukért. Adsz belőlük tizet? VOLZSIN: Jó, megkapod. Ha segíteni kell, hát segítünk. HIZSNYAKOV: Később aztán elszámolunk. VOLZSIN: Ingyen nem adok semmit, azt ne felejtsd el. Villanyteleped van? HIZSNYAKOV: Még nincs, de akarunk építeni. VOLZSIN: Helyes. Tudod, mi mindenre fölhasználjuk a vlllamosáramot, amit magunk fejlesztünk? Gabonát őriünk vele, takarni nyt és vizet azzal x továbbítunk az istállókba, malmot, fürészgépet hajt... Sokezer munkanapot takarítunk meg vele... Azám, de engem várnak az építkezésnél, lakóházakat épitünk. Októberre uj lakást kap minden réfci tagunk. Bölcsődét is épitünk a kicsinyeknek. Gyere, megmutatom. Sietnünk kell, mert Sztrukovot várom, meg Rákityina és Asztahov is megérkezik nemsokára. Kellemetlen, ha a vendégek megjöhnek, a gazda meg sehol-. HIZSNYAKOV: Nézd csak, nem azok érkeztek meg? FERAPONT: Dehogynem, ők azok.