Virta, Nyikolaj: Beláthatatlan messzeségek; Fordította: Maráz László; Q 201
- 25 NÁSZTYA: Csak legalább egy arasznyit tudnánk előre haladni. HIZSNYAKOV: Az nem lesz jó, ha arasszal fogjuk mérni a fejlődést. Nálunk ma kilométerrel kell mérni. Hogy hogyan kezdjük? Rendet teremtünk a gazdaságban, szigorú ellenőrzést vezetünk be, megtisztítjuk a kolhozt a naplopóktól meg a tolvajoktól... összehívjuk az öregeket és megtanácskozzuk velük, mit vessünk ezután, mit ne vessünk többé soha és milyen növény legyen a főterményünk. • • És kevesebbet fogunk beszélni, de többet dolgozni. MÁRFA: Pótlólag fizesd ki a régi munkaegységekre járó pénzt. HIZSNYAKOV: Ha beleszakadok, akkor is kifizetem. POPOV: gafefcHmtrae» xBárrf cgrfoxvxrgBfcpcffl tK ^ A lelkesedésükkel sokan kudarcot vallottak már, Hizsnyakov elvtárs. HIZSNYAKOV: Én nem fogok kudarcot vallani. TAGADÓ: Láttunk mi már karón var jut. Két hónapig sürög-forog mindegyik, mint a kerge birka, aztán ugy meglép, hogy bottal üthetjük a nyomát. FERArONT: Elég már, no. Tudni szeretnénk: mik a terveid, hogyan akarod átszervezni a gazdálkodást. HIZSNYAKOV: Az éjszaka hajnalig számolgattam, a szántóterületet másképpen osztottam be, a régi terveket elvetettem. Veszteséges növéhyeket nem fogunk vetni, csak olyanokat, amelyek kifizetődnek, ősszel elszámolunk és az én számitásom szerint szépen jut majd minden munkaegységre gabona is meg pénz is. MARFA» Bárcsak igazad lenne. HIZSNYAKOV: Tudom, hogy nem hisznek nekem. Azt is tudom, hogy mért. De megmondhatom előre: amit én megigérek, azt meg is teszem. TAGADÓ: Volna egy megjegyzésem: eddig tanulatlan szószátyárokkal volt dolgunk, ezentúl meg tanult szószátyárral. HIZSNYAKOV: Nos, majd elválik, hogy szószátyár vagyok-e. /Végignézi a jelenlévőket/. Egy dolog megnyugtat: vannak maguk között, akik szivükön viselik ax kolhoz ügyét. És megmondom nyiltan: rájuk akarok támaszkodni. JEFIM» Ebben a tekintetben Ferapont halad az élen. Ő aztán érti a mesterségét, Hizsnyakov. Es amilyen ügyes kovács,
