Virta, Nyikolaj: Beláthatatlan messzeségek; Fordította: Maráz László; Q 201

- y\ ANDRJUSKA» Hát persze. Az otthonit már megszokta az ember. De azért az otthoni dolgokat is meg lehet unni, ugye? Én például nagyon szeretnék világot járni, nagy kalandokba kerülni.•• HIZSNYAKOV: Ne félj, egyszer annak is eljön az ideje, Andrjusa. ANDRJUSKA» Hát persze. De most még segítenem kell anyunak. Tud maga sakkozni? HIZSNYAKOV: Egy keveset. Hát te? ANDRJUSKA» /Szerénykedve/, Én vagyok az iskola bajnoka. Nincs kedve este játszani egyet? Ne féljen, adok magának fórt. HIZSNYAKOV» /Nevet/. Rendben van. ANDRJUSKA» /Dühösen/. Nem értem, mi van ezen nevetséges. HIZSNYAKOV» Semmi, csak nagyon jól érzem maga® veled, azért nevetek Reggel nagyon paprikás kedvemben voltam, de egészen felderítettél. Köszönöm. ANDRJUSKA» Aztán megmutat ja-e majd nekem a laboratóriumát? Tudja, én nagyon szox^etew azokat a ... Szóval nagyon szeretem v a technikát... HIZSNYAKOV: Feltétlenül megmutatom. ANDRJUSKA» Jaj, ugy izgultam tegnap, amikor a mamával beszélt. HIZSNYAKOV» /Mogorván/. Igen... Szigorú asszony. /Rövid hallgatás/. Azt hiszem, Andrjusa, hamarosan el kell utaznom. ANDRJUSKA» /Riadtan/. Hogyan? Nem fog nálunk lökni? HIZSNYAKOV: Dehogynem, egyenlőre nálatok maradok. Amig másik lakást találnak számomra. Kolhozokat megyek látogatni. A "Világos rétbe". Hallottál már róla? ANDRJUSKA» Fiát persze. Milliomos kolhoz. Aztán minek megy oda? HIZSNYAKOV: Tanulni, pajtás, tanulni. ANDRJUSKA» /Kuncog, kezével eltakarja a száját/. Maga akar tanulni? És hosszú időre megy oda? HIZSNYAKOV» Körülbelül egy hétre. ANDRJUSKA» Tyü ha! HIZSNYAKOV» Nem sok az. Meglátod, mamád örülni fog, hogy elmegyek. ANDRJUSKA» Tudja mit? Kössünk egyességet» én kibékitem magát a mamával.... Maga pedig elvállalja az isicolánk műszaki szakkörének a patronálását. A szakkör megvan, de nincs mit csinálni. Se szerszámunk, se gyalupadunk nincsen, nincs ott semmi. ————• » rrrvrr . Q.-n^Vtan Von.