Virta, Nyikolaj: Beláthatatlan messzeségek; Fordította: Maráz László; Q 201

II. FELVONÁS 1. epizód /Hizsnyakov lakása a szovhozban. Este van. Valéria olvas. Bejön Hizsnyakov/. VALÉRIAi /Nyájasan/. Nos, remélem, leszavaztak a gyűlésen? HIZSNYAKOV» /Hűvösen/. Megválasztottak. VALERIA» /Elképedve/. Hát a távirat sem segített? HIZSNYAKOV* Mórt tetted ezt? VALÉRIA* HOi,y segítsek rajtad. így álló óráig törtem a fejemet, hogyan fogalmazzam meg. A postán majd megpukkadt mindenki a nevetéstől. HIZSNYAKOV* Én is majd megpukkadtam. A méregtől. VALERIA* Mit tehettem volna egyebet? Hiába vártam a táviratodat, megsejtettem, hogy valami baj van és odatelefonáltam a területi pártbizottságra. Amikor mindent megtudtam, kértem Sztrukovot, hogy hagyjon neked békét, mert beteg ember vagy, az meg csak nevetett. Láttam, hogy kilátástalan a helyzet, ezért aztán.... De hogyan egyezhettél bele abba a kinevezésbe? Istenem, micsoda szégyell! Mindenkinek elujságoltam már, hogy átköltözünk a "Viligos rétbe", hogy szép lakásunk lesz... Most aztán mindenki nevet rajtunk. HIZSNYAKOV* Én viszont nem vagyok nevetős kedvemben. VALÉRIA* Én nem megyek veled, Matvej. HIZSNYAKOV* Ahogy akarod. VALÉRIA* Minek is mennék oda? Hogy főzzek rád? Ahhoz már- öreg vágyó;, hogy fejőnő legyei belőle^ meg non is értek hozzá. És egyáltalán semmihez sem értek, naa tanitottál meg semmire sem* HIZSNYAKOV * Miért, akartál te valaha valamit megtanulni? VALÉRIA* /Ingerülten/. Talán bölcsödében dolgozzam? Mi szükségem van rá? Van nekem elég bölcsődém* ott van Léna két gyereke, kettő meg Vologyanál... HIZSNYAKOV* Már megint ezek az üres szavak! Hányszor hallottam már ezt tőled, Valja! Mintha ón nem neveltom volna a gyere-