Virta, Nyikolaj: Beláthatatlan messzeségek; Fordította: Maráz László; Q 201

- 29 keimet, mintha nem én faragtam volna rendes embereket belőlük. Magad is nagyon jól tudod, mennyire szeretem őket ós hogy mennyire hiányzanak. Én is szeretném el\ dajkálgatni az unokáimat. Ha ugy akarod, tessék, költözz hozzájuk. Nekem nincs ellene kifogásom. Magam is szivesen megtennél}• •. De nem lehet. VALÉRIAt Ha akarnád, megtehetnéd. Ha tudnád, Matvej, mennyire kimerültem. Nyugalomra van szükségem. Meg neked is. A pihenés a legfontosabb ebben a mi nyugtalan és bonyolult korunkbaú. Maradj nyugton, ne tedd tönkre fölödlegesen az erődet és az idegeidet, ugy sem értékelik az ilyesmit. Hiszen úgyis olyan kevés van már hátra az életből. HIZSNYAKOV» Jó, jó, ezt már ezerszer hallottam. VALÉRIA! Elgondoltam, hogyan élnénk abban a Krutije Goriban. Hallottam arról a kolhozról... Ott csak a csoda segíthet. A legjobb esetben is fegyelmivel bocsájtanának el onnan. Akkor aztán vége a karrierednek. Megszakadsz a munkában és belepusztulsz. Kinek lesz ebből haszna? Mért hallgatsz? HIZSNYAKOV! fiit beszéljek? ügy sem értesz meg. VALÉRIA! Nem hát, én sose értek meg semmit. Csak te értettél meg mindig mindent és követted el az egyik baklövést a másik után. Legalább inost az egyszer hallgass rám! hagyd azt a kolhozt és gyere Alma-Atába. Léna férje szerez neked jó állást, például a szüzföldeken. Ilidd el, én téged akarlak me^aenteni, Matvej! HIZSNYAKOV« Én pedig nagyon kérlek, Válja, ne akarj engem megmenteni. VALÉRIA! Hát akkor csak élj magadnak abban a sárfészekben. Nekem semmi kedvem hozzá. leittad magad, elérzékenyedtél, elsirtad a bánatodat Sztrukovnak, az meg jót nevetett a markába! horogra akadt a halacska! Jól a falhoz állított . ü, te! HIZSNYAKOV! Ilyen hangon ne merészelj beszélni róla! Nem a laká-. jának fogadott fel! VALÉRIA! Ha neked jó, nekem is jó. De aztán majd magadra vess. Te idióta! Hőst akarsz játszani? Előre is gratulálok hozzá. Majd küldök dísztáviratot. Egyébként pedig el-