Virta, Nyikolaj: Beláthatatlan messzeségek; Fordította: Maráz László; Q 201

- 25 elolvassák ée kuncogva küldik tovább. A cédula feljut az elnökségi asztalhoz, Sztyopkin kapja meg. / SZTYOPKIN: Elnézést kérek a közbeszólásért. Most érkezett egy távirat, amely éppen a vitatott kérdéssel kapcsolatos. .Engedjék meg, hogy felolvassam. HANGOK: Olvasd csan, Szila! SZTYOlrlN: /lassan és kifejezően/. "Tudomásomra jutott tökrészegen belemnél ozc-rukov ajánlatába és elfogadtad annar a pocsék kolhoznak a vezetését pont vidd magaddal a szeretődet, is mert én nem megyeit pont elutazom a lányomhoz és beadom a válópert ellened pont sajnálom hogy előbb nem szántam rá magam erre a lépésre pont Valéria". /Harsogó kacagás tör ki, majd kiabálás/. KOSZACSEVA: Az egyik részegest leváltjuk, a másirat pedig megválasztjuk. MAHFA: Felkérjük a tisztelt elnökjelöltet, beszéljen nekünk a szeretőiről. /Hizsnyakov dühösen felugrik/. SZERZŐ: /Hátul/. Csend legyen! RAKITYINA: /Kikapja Sztyopkin kezéből a táviratot/. Ide hallgassanak, e&ibex-ekj Ahány szó van ebben a táviratban, annyi hazugság. Sz nem más, mi^t egy asszonynak a bosszúja, aki nem akarja megosztani férjével a nehézségeket. Csak nem ülném fel ennek a közönséges rágalomnak? s /A zaj lassan elül/. TAgADÓ: Volna egy kérdésem: hogyan kapja majd Hizsnyakov a fizetését, munkaegységben, mint mi, gyarló emberek, vagy pedig készpénzben? RAKITYINA: /Határozottan/. Hizsnyakov ezerhatszáz rubelt kapott ' a kolhozban. Annyit fog kapni itt is. TAGADÓ: Volna egy megjegyzésem: ez rablás. MARFA: Haszonleső! KOSZACSEVA: /Kiabálás közepette/. Nem kell!