Virta, Nyikolaj: Beláthatatlan messzeségek; Fordította: Maráz László; Q 201

8. epizód /Krutije Gori, Rakityina, Hizsnyakov, Szerző és Sztyopkin megy át a hidon./ SZTYOPKIN: ••• Az egyik vacsorázik, a másik meg az állatokat eteti. Kilenc óra előtt nemigen jönnek össze. Különben is minek siessünk, igy is lesz elég idő, hogy elintézz engem. RAKITYINA: Elintézett mir téged a vodka. De nem baj. Ha egyszerű ko^hoztag leszel, majd nem lesz annyi időd az ivásra. S8JBY0PEIN: Azt hiszed, megijesztettél? öt esztendeje vagyok csak elnök. HIZSNYAKOV: Nem mondom, jó elnök lehettél, Sztyopkin. A háború előtt ez volt az egyik leggazdagabb kolhoz, most meg siralmas még ránézni is. SZTYOPKIN: Ugy beszélsz, mintha én tettem volna tönkre. Én vagyok itt a tizenkettedik elnök. /A távolból tehénbőgés hallatszik, amely egyre erősebb és elkeseredettebb. Mindenki hallgatózik./ RAKITYINA: Mi történt? SZTYOPKIN: ügy látszik, reggel óba nem etették meg a teheneket. HIZSNYAKOV: Ki nem etette meg? SZTYOPKIN: Hát ki más? Azok a naplopók ott az istállóban. RAKITYINA: Már megint a népre háritasz mindent? Ki hallott már olyant, hogy az orosz ember nem viseli gondját az állatoknak? SZTYOPKIN: Én talán nem vagyok orosz ember? HIZSNYAKOV: Aljas ember vagy te, nem oroszt /Közben a kolhoztagok egyenként és csoportosan mennek a gyűlésre, leülnek a' nézőtéren, a szinpad előterén, körülveszik a hidat. A kolhoztagok között van Helyeslő, \ Tagadó, Násztya, és Ferapont./ RAKITYINA: /A kolhoztagokhoz/. Elvtársak, mért nem itatják meg időbe 1 az ál latokat?