Virta, Nyikolaj: Beláthatatlan messzeségek; Fordította: Maráz László; Q 201

- 20 PEIAGÉJA: Hányszor szóltunk már Sztyopkiunak! HELYESLŐ: Igaz is. Amikor te voltál az állatgondozó, Pelagéja, ilyesmi sose fordult elő. NÁSZTYA: Igazad van. De Sztyopkin kiebrudalta őt. Azt mondja, nyugtalan természetű. HELYESLŐ: Fáj az ember szive, Anna Pávlovna. Szégyen gyalázatt olyan itt a föld, hogy keresni kell párját, tele a hatá* runk gépekkel, aztán a termésünk meg csapnivaló. Nyakig uszunk az adósságokban... A munkaegységre meg mit kapunk? Fél kiló gabonát meg néhány kopeket. ELAGÉJA: Igazat beszél. Meg ott vannak az állatok is. Minden nap hajtágatjuk Popovnak: hol a takarmányporció, mért hullanak az állatok? De mit használ? Az egyik fülén be, a másikon ki. POPOV: Köszönöm a kritikát, Pelagéja Iljinisna. Meg kell mondani, nagyon ritkán b 11" ált átok a munkámat. Én vagyok a párttitkár, de bi.zony a kritikát meg az önkritikát nem nagyon segítettem elő... Meg aztán a pártvezetőség segítségét sem nagyon éreztem. Márpedig mire melletek én a pártvezetőség nélkül? Semmire. Látja, ha most igazából hozzálátunk.. . IIa lesz pártvezetőség, lesz munka is. Hétmérföldes léptekkel haladunk majd előre... SZTY01KIN: No és azt is figyelembe kell venni, Anna Pávlovna, hogy naponta egy talicskára való kérdőivét kapunk tőletek a kerületből. Azt se tudja az ember, mihez kapjon: a kérdőivekkel piszmogjak, vagy magato menjek a teheneket megetetni, megitatni. NÁSZTYA: Nagyon is törődsz J

EW te a tehenekkel, te -gyalázatos! Hiszen mindennap tökrészegre leiszod magad. Ha fogatot kér az ember, hogy szalmát hozzon be a li. tárból, csak egy liter vodkáért kap. Ha lovat kérek, hogy felszántsam a' kertemet, azért is egy litext kér. HANGOK: /Minden oldalról/, ügy van, Násztya! - Rabló! - Harácsoló! RAKITYINA: Vedd tudomásul, Sztyopkin, hogy ezért följelentelek. HANGOK« /Minden oldalról/. Már éppen ideje.