Virta, Nyikolaj: Beláthatatlan messzeségek; Fordította: Maráz László; Q 201

-löse megyek, mert ha az asszony nekemront, még utóbb meggondolom magam. És kérem magát, ne is próbálja rávenni őt arra,hogy utánam jöjjön. SZTRUKOV: /Nevetve/. Jól van. /Rövid gondolkozás után/. Köszönöm, Matve j Ivanovics. Maga is megért net: nem a jól menő kolhozoknak kell a segítség. Azok nélkülünk is jó uton járnak... Maga most egy rossz kolhozba megy.•• De én bizom benne, hogy talpra állitja. Bizom! A kezdeti időben néha majd segitjük valamivel, meg aztán... No lám csak, kerülgetem, mint a macska a forró kását. /Leül ílizsnyakowai szemben/. Szeretném kifejezni a hál.

mat kézzelfogható formában is. Szówal.•. Mennyi fizetést kapott a szovhozban? 1 HIZSNYAKOV: Ezer hatszázat. SZTRUKOV: /Ö-bzeráncolja a szemöldökét/. Igen. Felhívom Rakityinát, ő viszi majd el magát az elnökválasztó taggyűlésre. Arról pedig gondoskodunk, hogy a régi fizetését megkapja ezután is. HIZSNYAKOV: Nem fogok alkudozni. SZTRUKOV: Akkor hivom is a kocsit, /telefonál/. •i /Bejön a Szerző/. / Jóestét. Nos, Hizsnyakowal már megegyeztünk, megy az "Igaz ügybe". Most már van időm, beszélgethetünk. SZERZŐ: Nem mehetnék én is inkább Hizsnyakowal? SZTRUKOV: Ahogy mondani szokták: mégegyezer meríteni akar az élet forrásából? Miért ne, menjen. SZERZŐ« Mikor indulunk? /Telefonos engés/. • SZTHJKOV: /Felveszi a kagylót, hallgat, majd leteszi/. A kocsi itt áll a bejáratnál. Hát akkor, Hizsnyakov elvtárs, sok. szerencsét.