Priestley, J. B.: Mr. Kettle & Mrs. Moon botrányos esete; Fordította: Matolay Etele; Q 189

Delia Kettle t Delia Delia Kettle Delia Kettle Delia Kettle Delia Kettle Delia Kettle Amikor ma hazajöttém, tisztában voltam azzal, hogy as első dolog, amit fel kell számolnom: a képmutatás. Hosszú éveken át csináltam, de ebből már elég. Ha most maga személyes kérdél seket tenne fel, - én őszintén felelnék. És könnyen lehet, hogy ez nem tetszene magának. Talán meg is sértődne. Márpedig, én még azokat se szeretem megbántani, akiket ki sem állhatok - mint például az öreg Hardacre-t, — nemhogy magát,,

Mrs Moon. De hátha nem sértődnék meg? Elvégre - ne feledje - maga mondta, milyen értelmesen viselkedtem a Poloveci Táncokkal kapcsolatban. .. Ragyogóan, Mrs Moor. És most már - ne is csodálkozzék rajta - ugy felajzotta a kíváncsiságomat, hogy szinte lázban égek. Pedig nem néz ki lázasnak» Hát - milyennek? Egy fokkal hűvösebbnek a normálisnál. /poharát a pamlag melletti asztalkára téve/ Ha evvel arra Máíiffl céloz, hogy mindig olyan hidegnek és komolynak látszom, hadd mondjam meg magának: ez nálam szándékos. Én igy akarok kinézni. Volt is elég bajom miatta. Na látja. Ez meg is adja a feleletet kérdésére. Valahányszor találkoztunk a közgyűlésen - bár örökké félholt voltam az unalomtól és az álmosságtól, - a,fele időt azzal töltöttem, hogy megpróbáltam elképzelni: mi lenne, ha egyszer leszedném magáról ezt az átkozott szemüveget, összeborzolnám a haját, lehúznám ezeket a merev ruháit, beburkolnám mindenféle lenge fantasztikumokba és - beleszeretnék?... /feláll; kissé zihálva/ Ól... Erre gondoltam, amikor azt mondtam, hogy találkozásaink nagy örömömre szolgáltak, egy bizonyos értelemben.