Priestley, J. B.: Mr. Kettle & Mrs. Moon botrányos esete; Fordította: Matolay Etele; Q 189

- 24 tudni egyet-mást a Kórházi Alap folyószámlájával kapcsolatban. Érdekli? /kedvesen/ Egyáltalán nem, Mrs Moon. Mondja, nem megdöbbentő ezt hallani egy bankfiók igazgatója szájából? Egy bankfiók igazgatójának a szájából ilyen dolgot hallani egyenesen lehetetlen, /odalép hozzá, átnyújtja a poharat, majd felemeli a sajátját/ Umtátál /iszik/ Trim-tiri-tim! /iszik/ Csakhogy én már nem vagyok többé bankigazgató. Ma reggel hagytam abba. Körülbelül féltízkor. Csak ugy egyszerűen? /a karosszék baloldalára megy/ Körülbelül három másodpercbe telt az egész. Menetközben. Az uccán. Majdnem a bank előtt. Egy hang szólalt meg bennem: "Minek, George? Mirevaló ez az egész? És meddig csinálod még?" - Nem tudtam rá válaszolni, hát felrúgtam az egészet. És erre mondják ők, hogy beteg vagyok, részeg, meg őrült. Pedig nem. Csak felrúgtam az egészet. Ez minden. És most mit szándékozik csinálni? , A kérdés helytelen. Nem nagyon vall a szeno^kanna dobosára, aki piros autón szaladgál. Lehet, hogy igaza van. Dehát tehetnek arról a nők, hogy oly rettentően szeretnek tervezgetni? S ha jól értem, magának még fogalma sincs róla, hogy mihez fog kezdeni. Igaz? Dehogy nem. Éppem most kezdek lenni nem bankigazgató. Teljes ellentéte annak, amit Street felügyelő rendes, szolid I fickónak tart. És ez is valami. - Jó is lesz, ha megkéri a fiatal Morgant, vegye át a maguk pénztárát, amig nem neveznek ki a helyembe uj igazgatót. Bizonyos szempontból sajnálom is, hogy igy történt. Hisz ez volt az egyedüli dolog, amely kettőnket összehozott. S ez, egy bizonyos értelemben nagy örömömre szolgált.