Ljubimova, Valentina: A vén kőrisfák tövében; Fordította: Dobos Rózsa; Q 184

- 56 Jön Kosztrov, csupa hó, át van fagyva, nemezkafiapban, egy képet hoz, amit letesz az asztalra, KOSZTROV Borzalmas idő! Elképzelhetetlen hóvihar. /Leveszi a kabátját./ Megvásároltam az utasitása szerint a diszeket a fenyőfára. Persze csak tipua diszek, de elég szépek. Ezen kivtil tárgyalnunk kell a holnapi álarcosbálról is. Nem lesz-e valami kilengés? A diákok álarcban lesznek, esetleg többet engednek meg maguknak a felnőttekkel, köztük a pedagógusokkal szemben, mint szabadna, Ezt meg kell akadályoznunk, KARCEV /felfigyel/ Megakadályozni... Nem tudom, hogyan. A diákok lelkesednek az ünnep és az álarcosbál eszméjéért. Nekünk számolnunk kell ezzel a lelkesedéssel egyrészt, másrészt pedig... Igen... Hogy jutott az eszébe ilyen gondolat, ilyen bizalmatlanság, Jurij Vasziljevics? KOSZTROV Túlságosan jól ismerem a mi fiatal embereinket... KARCEV Halkabban, halkabban. Ne olyan hangosan. Tulajdonké en ne® értek egyet magával, de gondolkozni azért lehet rajta. Menjünk át hozzám, ott teljesen egyedül leszünk. Megbeszéljük... /Xosztrowal együtt elmegy./ A függöny mögött Jevdokija Trofimovna halkan játszik Schubert "Téli ut" cimü ciklusából. A függöny aögiil a szinpadról óvatosan Lena lép le, az asztalhoz megy, kézbe veszi az ezüst papirt, elgondolkozik, hallgatja a muzsikát. Ugyanolyan óvatosan Aljosa is lelép a szinpadról, Lénához szeretne menni, de az ablakhoz l£p és kinéz rajta. LENA /halkan/ Jevdokija Trofimovna nagyon nyugtalan... Látod, követelőző, nem ereszkedik le hozzánk, lornyonnal olvas... Igazságtalanul Ítélünk mi az emberekről. És kegyetlenül... A múlt vas'rnap visszavitte® Tyutcsev verseit Jevdokija Trofinovnánka, kölcsönadta nekem... Nem volt náluk bezárva az ajtó. Bementem, mind a ketten a pianinó mellett ültek, négykezest j-'tszottak... Ne® tudom miért megsajnáltam őket... Hány verset tud a természetről - Petet, Tyutcsevet... Hogy gondoskodnak egymásról... És milyen nyugtalan most is... Igazságosaknak kell lennünk... Igaz? /Aljosára néz, aki kinéz az ablakon./ Mért hallgatsz, Aljosa?