Ljubimova, Valentina: A vén kőrisfák tövében; Fordította: Dobos Rózsa; Q 184

- 54 ALJOSA /feláll a zsámolyra, nagy darab vattákat szór a fenyőfa ágaira./ Minden embernek kell valami miatt nyugtalankodnia. Vagy valaki miatt. Ez természetes, ha egyáltalán ember az illető. KLAVA /vattát ad neki/ Ez talán Kg^XSJ törvény? ALJOSA Törvény. KLAVA Ki beszélt neked erről a törvényről? ALJOSA Magam jöttem rá. KLAVA Hát persze! Neked már nem elég az a sok törvény, amiket mások hoztak. Saját törvényeket akarsz alkotni. LENA Hadd alkosson!* Aljósának igaza van. Az embernek állandóan nyugtalankodnia kell. A baloldali ajtón Jevdokija Trofimovna jön be. Nagyon ideges. JEVDOKIJA Nem tudjátok, gyerekek, Kraszavcsikkal az állomásra mentek? ALJOSA Anyám Nariskinban ment vele egy betegéhez. JEVDOKIJA Oh, istenem... Régen? ALJOSA Azt hiszem, nem. A viziturbina dolgozni kezd, fegyullad a villany. Aljosa, Lena és Klava diszitik a fenyőfát. Jevdokija Trofimovna idegesen nézeget ki az ablakon, aztán odamegy a kandallóhoz és leül a zsámolyra. Karcev jön. Pullover és szőrnemellény van rajta. KARCEV Hogy-hégy megváltoztatta a régi szokást, Jevdokija Trofimovna? Megkezdődött a szünet és maga az iskolában? JEVDOKIJA Nagyon nyugtalan vagyok, Leonyif Petrovics. Nem tudtam otthon ülni. Surik reg-el hatkor elutazott Szmolokurovba, hogy bevá.sároljon az ünnepre, és még mindig nem jött haza. Két vonat elment már. Az utolsónak öt perc múlva kell megjönnie. Az elsővel akart hazajönni. Nem történt-e vele valami baj ebben a hóviharban? Reksz is negyon izgatott, rosszat érez. Nem szokott izgulni hiába. KARCEV Az egész ut mindössze 50 perc. JEVDOKIJA De az állomásról idejönni... Hét kilométer az ő szivével, szél ellen, ilyen hóviharban... Oh, istenem, micsoda szörnyűség... A lelkem is belefájdult•.. KARCEV Talán elhozza egy erre jövő jármű. JEVDOKIJA Ez az egy reményem... Ötödik órája izgulok. Nem tudtam egyedül otthon maradni.... /Pelnygy a «zinpadra, segit a fenyőfát disziteni, legyint és nyugtalanul leül a pianinóhoz./